Reptér. Vége, eldőlt, nem kell ez Miskolcnak. Ezek mennek
’76. április 5-én álltam itt először sorban. Ma, talán utoljára. Igaz, nem sorban, csak záróakkordként. Nem, nem én akasztom szegre a „haubét”. Szeretett repterünk hattyúdala szól. Vége, eldőlt, nem kell ez Miskolcnak. Kell még ipari park, dőljön a lé befelé. Hagy dolgozzon aki él. De legyünk pozitívak! Új esztendő, talán hozhat újat, s talán a városunk is felnő, hogy észrevegye, egy város mit sem ér repülők, repülőtér nélkül, hogy egy rét, az ott dolgozó önkéntesekkel, igen is, a gazdaság mozgató rugója. És most mutogathatnék a politikusainkra. Nem teszem, senki se tegye. Ők azt teszik, amit megengedtünk nekik. Azt kívánom Mindenkinek, hogy legyen nagyon boldog az Új Esztendőben!
Hajrá Miskolc!