Ernyey Béla (78) gyönyörű fotókon mutatta meg feleségét

Nyugi van!
„A hír azonnal pánikot okozott a Jókai-famíliában, cáfolatot is közzétettek a lapban. Ezzel fellángolt a harc Jókai és a rokonsága között. A család előbb az írót próbálta meggyőzni arról, hogy nevetségessé teszi magát, és el fogja veszíteni olvasóit. Ezután Bellának egy villa árát ajánlották fel, hogy cserébe mondjon le a házasságról. Mivel ő is kitartott szándéka mellett, a rokonok titokban megkísérelték elmebetegnek nyilváníttatni Jókait. Orvosi szakvéleményt szereztek, amely szerint Jókainál .„…a sexuális erotománia folytán beálló paralízis jelenségei forogván fenn”, akár erőszakkal is bolondokházába zárható, hogy elkerülhető legyen a kézfogó.

Jókai előtt a szervezkedés nem maradt titokban, így került sor a titokban tartott esküvőre. Az író ezt követően mindent megtett, hogy meggyőzze környezetét és a közönségét, hogy jól döntött. Rengeteget jártak együtt színházba, társasági eseményekre, ahol a férj folyamatosan felesége szépségét, kedvességét és tehetségét dicsérte. „Öreg ember, nem vén ember” címmel kiadta négy részes regényét, amelyet szerelmük kezdetén kezdett írni, és amelyben idős férfiak és fiatal nők szerelmét meséli el.

Az író beszámíthatatlanságát célzó eljárás azonban ezután is tovább folyt. A rokonság memorandumot állított össze, amelyhez olyan tanúvallomásokat is csatoltak, amelyek szerint Bella rosszul bánik kóros elmeállapotú férjével, szándékosan éhezteti és rongyokban járatja. Jókai emelt fővel tette túl magát a rosszindulatú vádakon: „A boldogság, melyet a sors osztályrészemül juttatott, bőven kárpótol ezekért. Az idő is bebizonyította, hogy én cselekedtem helyesen, a midőn szívemre hallgatva (…) nőül vettem azt, a kit magamhoz a legméltóbbnak tartottam.” Öt évet éltek együtt, saját vallomásaik szerint boldogan.

1904 tavaszán Jókai tüdőgyulladással ágynak esett, állapota nem javult. Május 5-én Bella megkérdezte tőle, hogy ne nyissa-e ki az ablakot, nem szeretne-e egy kis friss levegőt. „Nem szeretek én senkit és semmit, csak téged”, – hangzott a válasz. Pár perc múlva azt mondta: „most aludni fogok”. Ezek voltak az utolsó szavai. Végrendeletében mindent Bellára hagyott, ettől függetlenül a 20-as évekig mentek a perek a Jókai-jogokért, amelyeket végül Bella nyert meg.

Jókai özvegye a rosszindulatú jóslatok ellenére nem ment újra férjhez. A zsidótörvények elől emigrálni kényszerült, s Londonban halt meg 1947-ben, 122 évvel férje születése után. Élete végén ezt írta házasságáról: „Társa lettem egy géniusznak, aki nemcsak hogy a világ egyik legnagyobb írója volt, hanem egyesítette magában a legszebb emberi tulajdonságokat. Jellemes volt, jó, nagylelkű, nemes és megértő. Bár nagy volt köztünk a korkülönbség, ezt soha nem éreztem, ha együtt voltunk. Olyan fiatalos volt a kedélye, mintha pont korombeli lett volna.”