Orbán mostani ciklusának végére Románia lehagyhatja Magyarországot

(A szerző a Corvinus Egyetem nyugdíjas oktatója. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

A Világbank román munkatársa a minap Nagyszebenben bejelentette, hogy az egy főre jutó GDP-t tekintve Románia megelőzte Magyarországot. Aztán kiderült, hogy még nem egészen, de 2022-re minden bizonnyal meg fog történni ez a szégyenteljes esemény. És bizony ennél érzékletesebben semmi sem minősíti Orbán tizenkettedik éve tartó uralmát.

Matolcsy Györgynek is feltűnt a mindig mögöttünk lévő, sok tekintetben lenézett szomszédunk gyors és látványos előretörése, és egy cikkében sorra veszi az okokat, hogy miért is történhetett meg mindez. Az MNB elnökének meglátásai pontosak és helyénvalóak, egy kivétellel:

A román felzárkózási többlet részben egy magyar hibasorozat nyomán alakult ki 2002 után. A 2002–2010 közötti szűk évtized hibás magyar kormányzati politikájának következményei még tíz évig, egészen mostanáig előnybe hozták a román felzárkózást hozzánk képest.

Ez a megállapítás is igaz, de csak félig: Matolcsy egy szóval sem említi a 2010 utáni éveket. Érhető, hiszen ebben az időszakban a gazdaságpolitika alakításában ő is tevékenyen részt vett. A koronavírus-járvány okozta sokkig eltelt tíz évben – kétharmaddal a hátuk mögött – Orbánék a hibákat kijavíthatták volna, és a magyar gazdaságot egy egészséges pályára állíthatták volna. De ezt a páratlanul kedvező világgazdasági környezetet nem használták ki, hanem tovább lökték Magyarországot a lejtőre. Erre nincs mentség: Románia példája azt mutatja, hogy igenis lehetett volna máshogy és jobban csinálni. Történelmi bűn ennek a kivételes lehetőségnek az elszalasztása!

Az intő jelek már az első ciklus alatt jelentkeztek. 2013 elején, Matolcsy jegybankelnökségének kezdő évében történt, hogy Magyarország egy időben bocsátott ki kötvényt Szerbiával és Romániával. Mindkét ország kedvezőbb kamatfeltételekkel tudta kibocsátania kötvényeit, mint mi! Ezt a – Magyarország úttévesztését mindennél érzékletesebben jelző – szégyenteljes esetet szóvá is tettem a Figyelő 2013/10. számában megjelent Uniós támogatásból adósságot törleszteni című cikkemben.

Az úttévesztés persze nem ezzel kezdődött, és ebben Matolcsynak igaza van, hanem a kétezres évek közepén. De nemcsak a hitelből való túlzott költekezést kell megemlíteni, hanem azt az iparpolitikát is, amelynek fókuszában a multik idecsalogatása állt. Ezt tényleg a balliberális kormányzat kezdte, de az Orbán-kormány még rátett néhány lapáttal. És sikerült túltolnia: a multinacionális vállalatokra alapozott gazdaságfejlesztés felélte tartalékait, 2020-ra kiderült, hogy a magyar gazdaság teljesítménymutatói nem tartanak lépést a környező országokéval, így a románokéval sem.

Jóllehet Romániát is uralják a multik, de a jelenlétük sokkal diverzifikáltabb, mint nálunk, nincs akkora autóipari túlsúly. És volt saját gyártású márkájuk – román beszállítói hálózattal – korábban is, ezt privatizálta 1999-ben a Renault. Nálunk nem volt ilyen. (Ami volt – buszgyártás – azt hagyták veszendőbe menni.) Itt a német autógyáraknak alig van magyar tulajdonú beszállítója, azok szinte kizárólag ugyanolyan zöldmezős multinacionális cégek, mint az Audi. Nem csoda, hogy a magyar gazdaság kettészakadt: a gazdaság zászlóshajója, az autógyártás – szemben Romániával – nem tud szívóhatást kifejteni a hazai kkv-szektorra.https://g7.hu/kozelet/20211122/orban-mostani-ciklusanak-vegere-romania-lehagyhatja-magyarorszagot/?utm_source=HL&utm_campaign=HL20211127