Az advent az egyházi év kezdetét jelenti, emellett kigyulladnak a karácsony első jelzőtüzei is. Miskolcon csökkentett üzemmódban történik az ünnepvárás a vírus miatt. Mondhatni, a karácsony szellemei nem meglátogatnak minket, csak SMS-ben küldik el jókívánságaikat. Azonban ez a minimál programsor is fantasztikusnak tűnik a tavalyi karácsony után, ahol tragikusan csendes volt az éj, és inkább csak egyfajta belső ünneppé vált december 24.
Ünnepvárás
Kezdőeseményként adventi menet indult a Miskolci Nemzeti Színháztól a Szent István térig. Pénteken kora este a Miskolci Mazsorett Együttes felvonulása hangolt az adventi vásár megnyitójára. A nagyobbak ünnepi fehérben, míg a legkisebb fellépők piros köpenyben és mikulás sapkában forgatták a mazsorett pálcát. A térzenét az ünnepséghez a Réz Kvintett szolgáltatta. Az eső ellenére is összegyűlt egy kisebb ünnepváró tömeg.
– Mindenkinek mást jelent ez az ünnep: a gyermekeknek egy titkos csoda iránti sóvárgást, míg a felnőtteknek a pihenés lebeg a szemük előtt – mondta beszédében Veres Pál polgármester. – Bölcsek voltak az elődeink, akik fényeket gyújtottak. Ez a fény reményt ad a mai napig, hogy feloldódik benne a sötétség, és valami új, valami csodálatos születik. Erre várunk most is. Az advent – ahogy a karácsony – a szeretet ünnepe: ne feledkezzünk meg azokról, akik segítségre szorulnak, ha tehetjük, csatlakozzunk a jótékony programokhoz – biztatott Veres Pál, aki az esemény végén felkapcsolta a díszvilágítást, ami a tél mogorva sötétjét elűzve ünnepi fénybe burkolja a belvárost.
Diósgyőrben is égni fognak a városrész adventi koszorújának gyertyái: az elsőt Varga Andrea alpolgármester gyújtja majd meg november 28-án 15:30-kor a II. János Pál pápa téren a római katolikus egyház képviselőjével közösen
Várják többezer éve a valakinek le kell győzni a sötétséget megváltóját a fekete mágusok legyőzőjének, mert ahol csak sötétség van, oda születik mindig minden játékban az ember. Hát emberek mindig voltak, ezek a felszámolói, ők is ünneplik a karácsonyt, pedig 1997 óta győzelmi tort ülnek minden csatornán.
Én is feldíszítettem a mini kínai fenyőmet ma délután, rendbe tettem a tönkre tett bútorokat, várok csodára már 63 éve, hogy egyszer úgy élhetek, ahogy az emberekhez illik. Alá helyeztem kis üvegcsében a megkopott neveit cédulákra írva azoknak az embereknek, akik bármiben segítettek a nyomor idején. Nem sok van, csoda, hogy nem bántották őket. Mert mindenkit megöltek, aki szeretett, tisztelt, vagy szépnek látott. Hatalmas erők győzelme ez az emberiség felett.