Több mint ezer napelem, háromszáz kilovoltamper megtermelt energia, éves szintén 20-22 millió forintos megtakarítás – így néz ki számokban az az új fotovoltaikus napelempark, amit hétfőn adtak át a megyei központi kórházban.
Az intézmény főigazgatója az átadón a beruházás jelentőségéről beszélt. „Intézményünk az elmúlt években minden fejlesztése kapcsán szem előtt tartotta azt, hogy ökológiai lábnyomát minden létező módon csökkentse: a veszélyes hulladékok feldolgozása és a velük való gazdálkodás terén minden normatív szabályozórendszernek és törvényi előírásnak maximálisan megfelelünk és a fejlesztéseink során is nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy azok energiafelhasználása a legalacsonyabb legyen. Végül, figyelünk arra is, hogy mekkora mennyiségű energiát használunk fel, és hogy az milyen forrásból származik – mondta a Révész János.
Csodálatosan fejlődnek és tudnak beszélni, akár a politikusaik. Hihetetlen, hogy ez normális dolog az országban?
Gép tapossa a földet, honnan jött a kikelet,
nincs segítség göröngynek, nincs szépséges kelet.
Tovaszálltak a bús évek, rosszabb jön-e még talán?
Ajkamról nem zendül az ének, s feketéll bírói talár,
ítéletzengő bércek, hegyek, bús tekintetű emberek
járnak szélmalom csatát, s félek, elhullott a szeretet.
Lehullt a föld alá, s a fém meg nem muzsikál,
nem tudják, mi a lá, a szív hogyan kalimpál
gyorsan, mint üt az óra másodperc mutatója,
majd’ kiesik, mióta megtudtam: kell a nóta,
hadd mulassanak kedvükre, a szánalom sem segít,
s ha példát mutatsz ízekre szednek,bús a helyzet itt.
Szeretnék repülni magasan, szállnék, mint a kismadár,
gondtalanul csiripelni, s lassan szárnyalnék talán.
Vagy ha lennék őserő, hegyek tetején lengedező,
nem lenne arcodon redő, szép pillantásért epedő
se Te lennél, sohasemvolt kedves, csak fantázia,
ha eltűntél múzsám előlem, annyit mondok: szia!
Angyallá válnék, ha lehet, de nem engedélyezett
embernek földöntúli szerelem, sem földi szeretet,
a hatalom dönti a sorsokat, emeli híveit hamar,
ámulok-bámulok sokat, kígyónyelvvel sziszegve mar
és fáj a gondolat, melyben ezernyi villám kalimpál,
a fejemben lüktet a szívem, miliónyi év egy tavaszán.
Ó, Te idegen, ki erre tévedsz védtelen ne légy!
Itt nem terem babér, s révedsz semmibe, ne félj,
már nem sokáig tart a titkos ütközet, vérben dúló háború,
míg könnycseppek száradnak,mint pocsolyák a földön,
addig még tart a játék, s vaknak születtél gyöngyöm,
nem látod, milyen kártyacsata ez? Iszonyatos – írta egyikük –
magáról véleményt mond, ki engem sérteget,
nevét nem vállalja, s nem told hozzá szót, melyet
elolvashatok: az ám, magyar hazám, itt mindenki idegen,
ártatlanokat panelbe zár, de a Nap energiájával fűt, hát legyen,
minek jönnie kell, szembenézni vele nincs véderőd,
ha jónak, régi családnak halnia kell, még mindig van erőd.
Miskolc, 2008.
Ez hazudozik ökológiai lábnyomról? Lassan minden zöldfelület helyére parkolót rakott.
XXXXXXXXXX, izgulsz már, hogy mi lesz tavasszal, ugye? Van miért félned. De lehetsz még Putnokon háziorvos, vagy Ózdon köjálos. Ezért meg mi izgulunk 🙂
Még mindig XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX-huszár.