Melegek a jobboldalon – Kúrhatnám polgárok
Nemrégiben megalakult az első meleg polgári kör. Tréfa? Provokáció? Vagy valóban melegedik a nemzettest? Tényleg vannak olyan jobboldali érzelmű honfitársaink, akik mernek azok lenni?

Az egész azzal kezdődött, hogy a soros Meleg- és Leszbikus Fesztivál apropóján a Hír TV konzervatív értelmiségi szalonjában megtárgyalta ezt a különc társaságot. A résztvevők közé valahogyan Usztics Mátyás színművész is bekeveredett, akiről kiderült, hogy anyanyelvi szinten buzizik. (Korábban csak Kern András – szintén színész – tett bizonyságot hasonló tehetségről élő adásban.) Szóval volt ott minden, a Rádiókabaré falugyűlésének bántóan sematikus romafiguráját alakító Uszticstól megtudhattuk, hogy a homoszexuális ember egy „genetikailag és erkölcsileg torz” fajta, és különben is, ők nem is melegek, hanem „buzeránsok”. Normális esetben a kutyát sem érdekelné a véleménye, ha nem ücsörögne rendre Orbán Viktor exminiszterelnök háta mögött mindenféle rendezvényeken. Mivel a moderátor és a többi résztvevő készséggel asszisztált a fröcsögéshez, a történteket jelenleg az ORTT is vizsgálja. Nem is Magyarországon élnénk azonban, ha mindezt ne lehetett volna tovább fokozni. A Jobbik Net Polgári Kör internetes honlapján hitet tett Usztics mellett, demonstrálva, hogy a jobboldali szívekből szólt. (Nevezett személy nem tarthatja sokra Márkus László, Gobbi Hilda vagy a nemrégiben elhunyt angol színészóriás, Sir John Gielgud művészetét.)

false 

 

Fotó: Ludovic Bertron / Wikimedia

Ekkor jött a meglepő fordulat. Egy meleg internetes oldalon feltűnt egy frissen alakult, kifejezetten melegeket tömörítő,

Sokszínű Magyarország

nevezetű polgári kör, amely nyilatkozatban tiltakozott a műsor és a Jobbik reakciója ellen, valamint felszólította a Polgári Öntevékeny Csoportokat (a PÖCS-öket) és a jobboldali pártokat, hogy határolódjanak el a homofób megnyilvánulásoktól. Bűbájos naivitás. A nemzeti melegfront zászlóshajójának közleménye leszögezi, hogy „a gyermeknemzés mint olyan fontos a nemzet megmaradása szempontjából”, de hozzáteszi: „a heteroszexuális párok között is sokan gyermektelenek, s ennek ellenére ugyanolyan értékes tagjai a társadalomnak”. Ezt idáig akár egy liberális érdekvédő is mondhatta volna. Vadabbnak tűnik az a tézis, miszerint „ennek a nemzetnek a sorsáért aggódunk, s felelősséget érzünk elszakított nemzetrészeink sorsa iránt”. Nem is beszélve a folytatásról: „A jobboldali tábor nagyobb része nem gyűlöli és nem is kívánja kirekeszteni a melegeket, sőt számos ismert politikus tevékenykedik jobboldali pártokban, igen magas pozícióban. Melegidentitásukat mindenki tudja, bár nem szokás a magánélet kiteregetése.” Az emberben mocorogni kezd a kisördög: biztos csak megjátsszák a jobboldaliságot, hogy provokálják a polgári fertályt. Az igazság ehhez képest egyszerűen az, hogy valóban nemzeti értékrendet valló homoszexuálisok kiáltványával állunk szemben. Különös. Azt szemrebbenés nélkül elfogadjuk, hogy létezhetnek misszionárius pózt kedvelő anarchisták, impotens liberálisok vagy hatvankilencező kommunisták, de hogy egy homoszexuális konzervatív legyen – abszurdum!

Pedig a melegközösségben sem ritkák a heves politikai retikülcsaták a bal- és a jobboldal szimpatizánsai között. Utóbbiak a melegfelvonuláson provokáló újnáciknak öntudatosan azt kiabálták vissza, hogy „Hajrá, Magyarország, hajrá, Magyarok!”, a választási kampányban pedig nemzetiszínű szalaggal a hajtókájukon látogatták a homoszexuális szórakozóhelyeket. Ezek valóban megtörténtek. Sőt. Az egyik hazai meleg havilapban állandó publicisztikai rovata van egy láthatóan antiliberális szerzőnek. A „hogyan lehet egy meleg jobboldali” kérdése számukra úgy merül fel, hogy miért kellene minden homoszexuálisnak baloldalinak vagy liberálisnak lennie. És tényleg, miből gondoljuk egyáltalán, hogy a saját nemükhöz vonzódó polgártársaink zömében az MSZP-re és még inkább az SZDSZ-re szavaznak? Intuíció, semmi több, hisz ilyen témájú tudományos kutatás nem készült. Ha viszont összevetjük az SZDSZ támogatottságát és a melegek becsült számát, nagy bizonyossággal kijelenthető, hogy a homoszexuális-társadalomnak messze nem az egésze – ha egyáltalán a többsége – adja rá a voksát. (Ennek lehetséges okaira később még visszatérünk.)https://magyarnarancs.hu/belpol/melegek_a_jobboldalon_kurhatnam_polgarok-66550