A DM PR-osztálya minap.hu-nak elmondta , stratégiájuk az elmúlt kilenc évben, részben a vásárlói igények változása, részben a COVID hatása miatt módosult.
– Az életünk és így a vásárlóink élete is folyamatosan változik: a többség már nem buszozik-autózik be a belvárosi postára vagy a bankfiókba ügyet intézni, hanem leginkább online intézik a befizetéseiket és egyéb ügyeiket is. A vásárlók többsége egyre inkább csökkenti a bevásárlásaira fordított időt, így kevesebb alkalommal, leginkább egymás mellett elhelyezkedő üzletekben vásárolnak. Az ezekhez hasonló változások miatt pedig folyamatosan változik a kereskedelmi környezet, ezáltal a kereskedelmi egységek rentabilitása is, amit folyamatosan figyelembe kell vennünk az üzlethálózatunk gondozásánál – írták.
Ezek szerint a Széchenyi utcai üzlet fenntartása valószínűleg már nem volt gazdaságos a DM. számára. Válaszukban kiemelték, egy-egy egységük bezárását rengeteg elemzéssel járó hosszú folyamat előzi meg. „A zárási döntés számunkra sem egyszerű, mert a közelben lakó törzsvásárlóink mellett a munkatársaink életére is hatással van” – tették hozzá.
Központba be
A DM most abban reménykedik, hogy a bezárt egység kedvelői átszoknak majd a másfél villamosmegállónyira található Szinvaparkba, vagy az Újgyőri főtéren, a Bükk Áruházban található egységbe.
9 Responses
Palikám, bírod még követni ezt a sok sikert?
Akkor lesznek újra belvárosi papíros kirakatok?
” A II. világháború előtti Széchenyi utcán a városi polgárság, elsősorban a kereskedők egyre nagyobb és szebb házakat építettek, melyekben igényes üzletek, éttermek, kávéházak, szállodák működtek. A Széchenyi utca ingatlanjai az államosítás és a rendszerváltás időszaka között csaknem 100%-ban állami tulajdonban voltak, az üzlethelyiségeket is nagyrészt állami vállalatok bérelték. A kiskereskedők, kisiparosok által működtetett üzletek az 1970-es, 1980-as években jelentek meg és elsősorban földszinti, tanácsi bérlakások egy részében működtek. A Széchenyi utca ekkor még nem sétálóutcaként funkcionált. A forgalmas főutcán helyiség csak ritkán üresedett meg. Az önkormányzati lakások privatizációja is hatással volt a helyiségek bérbeadására. A főutcán a megvásárolt udvari, földszinti lakások rövid időn belül üzlethelyiségként funkcionáltak. A helyiség hasznosítás koncepcionális szemléletváltozásai A Főutcai Pláza Projekt előtti időszak Ezt az időszakot a szabad piaci árakhoz képest alacsony bérleti díj szint jellemezte, ezért a bérleti jogoknak jelentős értékük volt. A bevásárlóközpontok megjelenése előtt erős kereslet mutatkozott a belvárosi helyiségekre, így magas volt a kihasználtsági szint. A bérlők „örökös bérleti jogként” definiálták jogviszonyukat és gyakorlatilag tulajdonosként érezhették magukat. A bevásárló központok megjelenése előtt nem volt éles különbség a Széchenyi utca nyugati és keleti vége között. A Szinva Park és a Miskolc Pláza megnyitását követően elindult a Széchenyi utca üzleti életének átrendeződése. Egyre több üzlet költözött be a bevásárlóközpontokba, a forgalmi súlypont áttevődött a Széchenyi utca keleti végére. A helyiségek műszaki állapota ebben az időben nem javult, nem volt koncepció a portálok, a kirakatok és a reklám feliratok egységes arculatának kialakítására. A bevásárló központokba történő elvándorlást követően olyan üzletek jelentek meg a főutcán, amelyeknél az áruk illetve a szolgáltatások minősége elmaradt a korábban megszokottól. A Főutcai Pláza Projekt időszaka Az 1990. évi LXXIV. törvénnyel (az ún. előprivatizációs törvénnyel) bevezetett és az Ltv. által meghosszabbított, összesen 14 éves felmondási moratórium a határozatlan időre kötött nem lakás céljára szolgáló helyiségekre vonatkozóan, az előírt 1 éves felmondási idővel együtt számítva, 2005. január 1-jén letelt. Ekkor vette kezdetét a „Főutcai Pláza Projekt”, melynek célja a helyiség bérbeadás rendszerének átalakítása volt. A cél az volt, hogy a régi bérlők megtartásával új szerződési feltételek keretében az üzletek portálja, belseje a bérlők költségén felújításra kerüljön. A új bérleti szerződések megkötése a legtöbb esetben egyszeri, jelentős mértékű bérleti díj emelkedéssel járt. Az üzleteket a külső és belső megjelenésük, valamint a bennük folytatott tevékenység minősége szerint kategóriákba sorolták, mely befolyásolta a bérleti díj szintjét. A projekt a bérleti díjak megállapításánál, a szerződés aláírásától számított 15 éven keresztül évi 10%-os, a kamatos kamat elvén működő bérleti díj emelést írt elő, mely a 15 év elteltével az induló bérleti díj 418%-a lett volna. A rendszer csak kis különbséget tett az udvari, a főutcai és az emeleti bérleti díjak között.”
A világ számos városában, köztük sok magyar városban is a belvárosban igényes üzleteket találhatunk, a plázákban a plebs kategória vásárol. Ezekre szuperponálódnak másodlagos igények. Ha semmi dolgom a belvárosban, nem fogok egy Meki kedvéért beutazni, sem egy étteremért, de ha már ott vagyok, akkor nyilván be-betérek. Az igényes üzletek nélkülözhetetlen előfeltétele a fizetőképes kereslet. Ami akkor lenne Miskolcon, ha akadnának turisták, meg létezne legalább egy erős középosztály némi felső réteggel.
Ezek hiányában idővel minden becsődöl, maradnak az igénytelen kocsmák, meg kell tekinteni a „közönséget” egy péntek este, éjjel.
Az nem az üzletek hibája, hogy lejjebb szállt a minőség, hanem a keresleté. Ami Miskolcon gyakorlatilag kínai kacatosra, turkálóra, Aldi/Lidl nyálcsogatóra (hetente változó középső bigyók) korlátozódik.
Eccerű! Legyen Miskolc minden utcájában régiségvásár. A cuclib felső 35 ezer majd sétál fel és alá.
Sajnos minden eddigi város vezetés csak fizető automatáknak nézte a város vállalkozóit.
Veres sem külömb, ezért ez a helyzet Miskolcon.
Azokban a városokban, ahol a város vezetése partnernek tekinti a gazdaság szereplőit, sokkal többre mennek, mert az összefogással nagyon sok mindent ellehet érni.
Veres is semmibe veszi a város vállalkozóit, ennek ez is az eredménye, ahogy kinéz a belváros, és sok egyéb, de például az is, hogy elhagyják a várost az emberek, a vállalkozásra képes lakók, inkább más településen keresnek megélhetést, ahol nagyobb a megbecsülés is.
Barkóczit vagy Wichat?
MTI 2008.03.07.
Ötcsillagos szálloda nyílt Sárváron; a Spirit Hotel Rogner Thermal Spa 12 milliárd forintos beruházással, tisztán hazai tőkéből épült fel … az ötcsillagos hotel jelenleg 180 embernek ad munkát…
A beruházás Wicha József ingatlanvállalkozó és Bálintfy Gábor vállalkozó-ügyvéd érdekeltségi körébe tartozik. Wicha József és Bálintfy Gábor közös cége, a Terra Invest tevékenységét többmilliárd forintos projektek fémjelzik, például a Római Wellness Otthon lakópark, illetve az újpesti Európa Center Üzleti és Logisztikai Park.
Wicha József elmondta: egyik cégük hajtja végre a beruházást, amelyhez a saját erőn kívül jelentős banki finanszírozást is igénybe vettek. Ennek mértékéről a vállalkozó nem kívánt részleteket közölni.”
Ezeknek az úgynevezett vállalkozóknak a felére jogállamban rárohadna a börtönajtó.
Az egész belváros lehangoló látványt nyújt úgy ahogy van! Miskolc visszafele fejlődik…
A 35 ezer változást akart, csak elfelejtettek rákérdezni annak irányára. ( a negatív vagy pozitív változásra)
Megkapták.