Júniusban rendezték az Ipari Örökség 4.0 konferenciát, melyen a Magyarországon megoldásra váró helyzeteket sorakoztatták fel, egyúttal javaslatokat tettek a felhasználási lehetőségekre. A konferencia szakmai kurátorával, Varga Piroska DLA-val beszélgettünk 
rozsdaövezetekről, külföldi példákról, környezetszennyezésről, és a különleges kihívásokra adott különleges megoldásokról.
A konferencia a nagyobb hazai rozsdaövezeti területek (Csepel Művek, Lenin Kohászati Művek – Miskolc, Ózdi Kultúrgyár, Zsolnay Negyed – Pécs) és általában az ipari örökség körüli, jellemzően elméleti diskurzust terelte gyakorlati síkra, általánosan elfogadott megoldásokkal, működő gyakorlatokkal. Mindezekről, illetve az ipari területek újrahasznosításának hazai gyakorlati útjairól beszélgettünk Varga Piroskával, ám kezdésnek egy szélesebb horizonton néztünk szét: nemzetközi példákkal, elvégre Nyugat-Európában már évtizedekkel előrébb jár ezen örökségünk kezelése, a sokszor mára a városközpontokba került területek visszakapcsolása a települések természetes vérkeringésébe.https://www.octogon.hu/epiteszet/hogyan-kezeljuk-az-ipari-oroksegunket/
2 Responses
Hátha ez a nő értelmesebb és tisztességesebb, mint a klasszik miskolci építész hangadók.
Egy kicsit teszkógazdaságosnak tűnik nekem ez az értékmentés. A gyár most meglévő értékei (építészeti, berendezések) a töredékét képezik annak, ami volt 20, de még annak is, ami volt 10 éve. A szemünk előtt bontották el az Öntöde épületeit, a százéves ívkemencéket (Elektro 1), a képen látható Keleti Erőmű is már kibelezve várja a sorsát, ledózerolták a DH-t, de akár említhetem a most bontás alatt álló NAC és KAC üzemeket is: ha már a hengerállványokat beolvasztják, legalább egy kormánypadot nem mentenek meg? Nem sok fém van benne, de mégis egy szakma (Diósgyőrben) utolsó emlékei. A KAC-ból a műszertermek berendezéseit nem lehetne megőrizni? Pár év, és tényleg csak 3D modell lesz a legtöbb, amit nézhetünk, mert mindent hagyunk eltűntetni.