Tóta W. Árpád A szivárvány megcsúfolása miatt esik az eső Németországban – állítja Jurák Kata, hitvalló fideszesként. Isten árvízzel büntet a buzulásért – ez a mai ige.
Ha nem lenne önmagában elég nevetséges az az elképzelés, hogy van valami Gandalf, aki igazgatja a sorsunkat, akkor segítenek azok, akik szerint a nagy varázsló személy szerint számon tartja, hogy ki hova dugja az imbuszkulcsot, és ennek alapján tologatja a felhőket.
Két dolog következik abból, ha a melegek elleni uszítás politikává válik. Az egyik, hogy felbátorodik a legalja, a leghülyébbje, a vaklazac. A szamárpadban töltött élet után most érzi, hogy ezt, na ezt ő is tudja, ebben végre részt tud venni, és együtt düböröghet. És akkor ez lesz a médiád színvonala, és a választóidé.
A másik, hogy ezek a debilek lerántanak erre a szintre mindent, aminek konzervativizmushoz, hagyományhoz, jobboldalhoz valaha köze volt. Megy körbe a fejükben az éhező agyrák, és egyetlen galacsinná gyúr hitet, nemzetet, történelmet, meg ezt a képregényre sem méltó idiotizmust, hogy ha meleg vagy, akkor árvíz lesz. Ha hívő lennék, ilyenkor nem Jurák Kata mellett állnék ki, hanem egy ennél okosabb hit mellett. Azért, hogy ne maradjak ezekkel egyedül a templomban. Azért, hogy ne csak elmebetegeknek legyen gusztusa a hitemhez.
PS: Nem, az nem megy, hogy tényállításokat teszel, aztán ha lehülyéznek, akkor felháborodsz, hogy ez a te hited, ami egyenértékű a meteorológiával, viszont azzal szemben szent és sérthetetlen. Jogod van elmondani, miben hiszel. Nekem meg jogom van megállapítani, hogy amiben hiszel, az egy eszeveszett, primitív baromság. Ja és igen aggasztó, hogy ilyesmit hirdető alakok viszont továbbra is bemehetnek az iskolákba, sőt sajátjaik vannak.
Azt írja Gyuri bácsi kedvenc lapja, hogy a templomba jár Tóta elvtás az imbuszkulcsért?
Hát nem Gyuri bácsi az Isten?
Imbuszkulcs a nyuszinál
„Tóta W. Árpád
Kedves Gyerekek! Biztosan kíváncsiak vagytok, mit is ünneplünk ma.
Nos, sok-sok évvel ezelőtt, az üveghegyen is túl, egyszer ezen a napon Jézus előbújt az odúból. Mindig így tett ilyentájt, amikor meghallotta odakintről a csicsergést meg a kiabálást, hogy Krump-liiit! Aztán ha meglátta az árnyékát, még visszabújt kicsit szundizni Nyuszihoz, esetleg csipegetni ezt-azt.
Most, már amint kidugta az orrát a barlang száján, ismerős illat ütötte meg. – Méz – gondolta Jézus, – vagy legalábbis valami nagyon mézszagú dolog. Jobb lesz, ha megvizsgálom! – Ám ahogy kifelé nyomakodott, egyre inkább csodálkozott azon, hogy ő csak nyomakodik
és nyomakodik,
és nyomakodik,
de sehogy se jut kijjebb. Akkor megpróbált visszahátrálni, de mindhiába.
Nyuszi előbb a barlangba lógó lábait vette szemügyre, aztán egy hátsó kijáraton át megkerülte az odút, és elölről is megtekintette.
– A dolog úgy áll – állapította meg Nyuszi -, hogy be
vagy szorulva.
Negyven napon át szorongott Jézus a lyukban. Nyuszi addig is törölközőket és ágyneműket szárított lábain, tanítványai pedig köré sereglettek, és müzlivel meg tojássalátával etették.
Negyven nap után aztán Nyuszi kiugrabugrált a tanítványokhoz, és azt mondta: Na! Akkor a tanítványok mind összekapaszkodtak, megfogták Jézus két kezét, Nyuszi pedig különféle testápolókkal és folyékony szappanokkal kenegette odabentről, hogy jobban csússzon. Végül nagyot rántottak rajta, és Jézus kicsusszant a barlang szájából hangos pluttyanással, mint mikor a dugó kijön a palackból, így: PÜNK!
De ez már egy másik ünnep.”
Maradjunk abban, hogy a szivárvány a tökéletes természet szövetsége a népekkel, így mindenki számára elfogadható.