Mióta ide kerültem az általam nem ismert városba rendszerváltás előtt egy évvel, 1988-ban, azóta nyitottak liberális elméletével Emmanuel Amerikának, minden fertelmével az ember kereskedelemnek, bűnözésnek, állatviadaloknak. Kiliánban vásároltam használt MIK lakást részletfizetésre. Azonnal újítani kezdtek a lakosok, nekem nem volt miből, mert munkanélküli és beteg lettem. Csupán egy kölcsönre futotta, így is minden rossz volt a lakásban. Tatárdombon vettem meg egy ikerház felét, egyből közművesített a város, gázt, vizet, szennyvíz vezetéket, internet, telefonhálózatot korszerúsített. Itt majdnem teljesen szétment a családi ház, majd később fel is robbant, de addigra elmenekültem onnan két gyerekemmel. Határtalan nyomorban éltünk, lavórban mosakodtunk. Mindent betetettem a telekre, de ismét nem én élveztem a gyümölcsét a pénzemnek. 1998-ban már olyan pici panelbe voltam kénytelen költözni, ahol a gyerekeim nem fértek el, meg egyébként is mentettem volna őket. Itt 10.000,-Ft rokkantsági járadékból éltem, abból fizetettette meg a bérház a tető és külső felújítását, ablakcseréjét, fűtéskorszerűsítését, vagyis nem volt miből, a lányom tartott el. Én folyamatosan nyomorban éltem, fényevésen 1966-os vasfüggöny emelése óta a vaskommunistának. Egy fehérnemű, amit naponta kimos az ember, ennivaló, meleg nincsen, sem ceruza, toll, sem radír, sem meleg ruha, mert a vasnépek így emelkedtek. Tönkrement az anyagcserém a rengeteg éhezés miatt, ami bármikor ismét bekövetkezik, mivel az ország egyetlen nagy közös áldozása alatt végig ingyen dolgoztatott majdnem a munkahelyeken nevetve rajtam, hogy az emberek nem pénzért dolgoznak, valamint világkönyvtárat hajtott végre, nem engedtek 1990. óta kereső tevékenységet végezni, sem tanulni, mivel nem tudtam gondolkozni. Hát ennyit a nyomorról, amiből kiszedték magukat. Már 5 éve képtelen vagyok együtt érezni az áldozóimmal. De ők már ezzel sokkal régebben így voltak, egy pillanatig sem gondoltak rám, az egész médiájukkal, valamennyi szereplőjükkel, nemi csapásaikkal, így ahogyan vannak. Trollkodtam, én csak fórumon jelenhetek meg, ha megengedik az újságírók szerint, oda való vagyok a problémámmal. Legalább a gyerekeimet békén hagyhatták volna, akikkel hosszabbítottak 1976 óta
Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem az eszakhirnok.com nézeteit tükrözik. Mi a hírt/eseményt közöljük, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.
Tisztelt Szerkesztőség!
Azt szeretném megkérdezni. ha fel tudnának világosítani, vagy ha maguk megkérdeznék a Miniszterelnök Urat, aki oly szépen, oly sokszor emlegeti a polgári demokráciát, hogy hallgatni is gyönyörűség, hogy tényleg eljutunk-e oda? Vagy úgy járunk véle, mint a szocializmussal, hogy építjük, építgetjük, oszt egyszer csak összedől az egész, az anyagot meg szétlopják, mint romák a szocpolos házat, oszt nem vonnak felelősségre senkit. Se a pallérokat, se a tolvajokat!
Tudakolnám azt, is hogy leraktuk-e már a polgári társadalom alapjait? Hogyan állunk a polgári embertípus nevelésével? Lesznek-é, vannak-é munkatáborok? Kitelepítés a Hortobágyra? Az olyan jól megoldotta az építők villalakás-gondját. Muszáj-é a polgári párt tagjának lenni, ha ma vezető, vagy bármilyen kis (vagy nagy) főnök kívánnék lenni? Hamarabb kapok-e lakást, ha belépek a polgári pártba? És melyikbe? Oly sokféle van. Pedig az igazság csak egyféle, mint a kommunista párt vót, oszt az Ő igazságuk is csupa hazugság vót, mint később ki¬derült.
Ráléphetek-e én is a piacgazdaság útjára, vagy lezavarnak róla, mint a rendőrök az autósok útjáról a rossz gebémmel? Mennyi áldozatot kell hozni a polgári társadalom építéséért? Az egymillió munkanélküli. meg a százezer hajléktalan elég-e? Vagy még több kell, hogy minden aranyifjú, polgárcsemete nyugati autón járjék? Ha én mezítláb megyek a hóban az ingyen konyhára, az is áldozat-é a polgári társadalomért? Ilyen nagy áldozatért nagypolgár leszek-é, mint a Weis Manfréd? Igaz, én inkább fekete vagyok, mert varnyú vót a gólyám, roma az anyám, így aztán hátrább soroló¬dom mindig, mint Tamási Áron írja a rendes feltámadásban. A szocializmus építésekor össze dűtötték a putrimat, és adtak helyette betonodút. Ebbe nem csorog bele az eső, csak a feljebb való fűrdő vize, és nem bírom, fizetni a lak¬bért. Ha nem vóna, a hét gyerekem, meg a kilenc unokám, már régen ki¬raktak vóna, de nincsen hova. így az¬tán itten tengődünk, nem a városszélen, pedig ott jobb vót. Vót egy vadgesztenyefa, egy döglött tyúk is hamarabb megakadt. De tyúkja nincs már a polgárnak se, csak ótója van.
Minket ótanak, hogy majd jobb lesz jövőre. Mindig csak jövőre, oszt sose érünk oda, mint szekérkerék a rúd elé!
Roma Gyula levelét diktálás után lejegyezte: