ÍRTA: BALÁZS ZSUZSANNA
Már több mint három évtizede látja testközelből, miként érinti a világtengerek élőhelyeit a klímaváltozás. Mit tapasztalt? Mennyire mondható súlyosnak a pusztulás?
Egyre több ország van, ahol az utóbbi években mindinkább felismerik a természeti értékek védelmének fontosságát, és cselekednek is. Ezek azonban sokszor olyan helyek, ahol a turizmus
támogatása is nagyon fontos, mivel az idegenforgalom adja az ország bevételének nagy részét. A beszélgetésünk előtt néhány nappal tértem haza a Maldív-szigetekről, ahol már egész sor állami intézkedés óvja a korallszirteket. Persze már csak azokat tudják megóvni, amelyek megmaradtak;
a közismert merülőhelyekről gyakorlatilag eltűntek a lágykorallmezők.
Vannak aztán eldugott tengerrészek, olyan merülőhelyek, ahova az átlagturistát nem viszik el, engem viszont barátságból vagy némi baksisért sok ilyen helyre elkalauzoltak. Ezekben a védett vizekben a tengeri élővilág még eredeti pompájában tündököl.
Nem az következne mindebből, hogy a világban jóval több helyen kellene betiltani a hobbibúvárkodást?
Azért ez nem ennyire egyszerű: többnyire csak a fejlettebb országokban engedhetik meg maguknak az emberek azt a luxust, hogy hosszabb távon, távlati haszonban gondolkodjanak. Azt viszont szerencsére már a szegényebb térségekben is egyre több és több ország belátja, hogy már csupán a gazdaság szempontjából is fontos és jövedelmező védeniük a tengereiket meg az ott honos élővilágot. Azokon a helyeken a világban, ahol a turizmus a húzóágazat, hatványozottan igaz: ha tönkremegy a természeti környezet, vége a térség vonzerejének.
Mit kell mérlegelni, hogy lehet ebben a kérdésben súlyozni?
Például azt kell mérlegelni, hogy más a súlya annak, ha teszem azt Afrika partjainál hozunk létre tengeri rezervátumot, mint ha mondjuk a Karibi-térségben tesszük ugyanezt. Itt is, ott is segíthetjük ezzel a természeti értékek védelmét, de azt is fontos észben tartani, hogy a legtöbb afrikai ország sem nélkülözni, sem más módon kitermelni nem tudná a tengeri területek lezárása miatt kieső bevételeket.
Van olyan ország, ahol sikerült már átvágni ezt a gordiuszi csomót?
Általában elmondható, hogy a pusztítás ott a legsúlyosabb a tengerekben, ahol különösen jó a hobbibúvárokat kiszolgáló infrastruktúra. A merülés éppen olyan, mint az afrikai szafari: hiába dönti el az ember, hogy oroszlánokat akar látni a szavannán, helyi vezető nélkül sosem találja meg őket. Megfelelő felszerelés és hajó, töltött palack és helyi vezető nélkül a hobbibúvár sem igazodik el a korallszirtek között. Pápua Új-Guineában például alig találni búvárbázisokat, és ami van, méregdrágán vehető igénybe – ezért aztán az elmúlt huszonöt évben, féltucatnyi ottlétem idején alig láttam változást a tengeri élővilágban. Ugyan azóta, hogy az 1990-es évek végén először ott jártam, a korallvilág egy részét is elpusztította az éghajlatváltozásból fakadó fehéredés, de az idegenforgalom közvetlen hatása elhanyagolható. A Vörös-tenger egyiptomi vizei ezzel
szemben gyakorlatilag átrendeződtek…
A teljes interjút elolvashatja a magazin 2021. májusi lapszámában.