A magyar egyetemek nem tudnak bekerülni a neves nemzetközi rangsorokba. Milyen ambíciói vannak ezen a téren a miskolci intézménynek?

– Régi probléma, hogy a magyar egyetemek nem tudnak bekerülni a neves nemzetközi rangsorokba. Milyen ambíciói vannak ezen a téren a miskolci intézménynek?

H. Z.: Valós probléma, de tegyük helyre. A ranglisták ugyan fontos mutatók, de nem élhetünk a kizárólagos bűvöletükben. Egyrészt tisztáznunk kell, melyik releváns, melyik nem. Másrészt először itthon szükséges eredményeket elérnünk. Természetesen ezzel párhuzamosan bővítenünk kell a nemzetközi kapcsolatainkat. Majd 500 külföldi diákunk van most is. Nem a semmiből jöttek, van hírünk a világban. Persze ez még nem elég, dolgozunk rajta. Bővítjük az angol nyelvű képzéseket, csak így lehetünk vonzók és versenyképesek. S még valami: most is ott vagyunk két nagynevű rangsorban. Az egyik a QS, ahol a világ összes egyetemének a listáján a 801. és az 1000. pozíció között találni minket, a másik a THE (Times Higher Education), ahol az 1001+ kategóriában szerepelünk. Ahhoz képest, hogy mintegy 30 ezer intézmény van a világban, szerintem jól teljesítünk. De van hova fejlődni.

V. J.: Két tekintélyes kiválósági rangsorban is helyet kapott a Miskolci Egyetem, ami elismerése annak a rendkívüli munkának, amelyet az elmúlt években az egyetem vezetése tett a nemzetközi láthatóság érdekében. Azonban van még tennivaló, hiszen bejutni a legjobb oktatási intézmények közé csak az első szint. Bent is kell maradni, sőt tovább menetelni felfelé. Ehhez pedig az egyetemi kuratórium – most már Veres Pál polgármester úrral kiegészülve – mindent meg fog adni.

– Mekkora gondot jelent Miskolcon az agyelszívás? Milyen oktatói-előadói karuk van? S hogy viszonyulnak a diákok az alma materhez?

H. Z.: Ez minden ágazatban kurrens kérdés. Nekünk ráadásul kettős kockázattal kell szembenéznünk. Részben Budapest vonzására szükséges választ adnunk, ami közös kihívás és munka Miskolc vezetésével. Hiába az egyetem, ha nem nyitott a város. És hiába lesz szexi Miskolc, ha nem elég jó az egyetem. Sok-sok éve halljuk, milyen fontos az együttműködés. De sok minden nem történt, most azonban muszáj lesz változtatnunk. Veres Pál polgármester úr kuratóriumi tagsága nagyot lendíthet ezen. Ami a diákokat illeti, helyettük nem nyilatkozom, de a selmeci hagyománykör igazi közösségmegtartó erő. Vigyáznunk is kell rá. A szakesetekre készült korsók, a szalag, a gyűrű, a dalgyűjtemény – ezek olyan szimbólumok, amelyek minden itt végzett szívét melengetik. Kérdezzen bárkit, aki Miskolcon szerzett diplomát. Az egyetemen több mint 600 oktató-kutató dolgozik, s mintegy 80 százalékuknak van tudományos fokozata. Nem egy közülük elismert nemzetközi szakember. Igyekszünk a jövőben minél több külföldi professzort meghívni. Ezen túlmenően pedig külön programot dolgozunk ki az oktatói gárda utánpótlására. Rengeteg a kihívás, de ez is csak még jobb teljesítményre sarkall bennünket.

V. J.: A régió verseny- és ezáltal a munkaerő-megtartó képessége sokat fejlődött az elmúlt időszakban. Ennek is köszönhető, hogy a nálunk végzettek túlnyomó többsége – az országban egyedülálló módon – a térségben marad. Az egyetem egyik célja, hogy régióközpontként segítse a gazdasági fejlődést, egyúttal maga köré gyűjtse a meghatározó gazdasági szereplőket, olyan elhelyezkedési lehetőségeket biztosítva ezzel a friss diplomások számára, amelyekkel hasznosítani tudják az egyetemi éveik alatt elsajátított tudást és tapasztalatokat. A selmeci hagyománykör – a kitartás, a szorgalom és a segítőkészség – olyan értékrenddel ruház fel minden Miskolcon tanuló diákot, amely hozzájárul ahhoz, hogy a munka világában is sikeres legyen. Az oktatói gárda pedig elképesztően színvonalas. Már diákként is észrevettem az oktatók felkészültségét, tudását és nem utolsósorban az emberiességüket.

– Szintén minden egyetem esetében gondot okoz a finanszírozás: ezen a téren mit hoz majd a modellváltás, és milyen céges kapcsolatokat alakítottak ki?

V. J.: A finanszírozás terén is kitűnő lehetőségek előtt áll az egyetem, hiszen a merev államháztartási szemléletből való kiszakadás alkalmas az innováció megvalósítására, egyben gazdasági hatékonyságot is teremt. Az alapítvány az új működési formának köszönhetően az egyetem működtetése céljából be tud vonzani a piacról, illetve gyűjthet további vagyont és egyéb adományokat. Olyan kapcsolatokat tudunk ezáltal kialakítani lokális gazdasági szereplőkkel, amelyek támogatják az egyetemet a fejlesztésben. Több gazdasági szereplővel is kapcsolatban állunk, és nagy örömömre szolgál, hogy egyre több vállalat fűzi szorosabbra együttműködését az intézménnyel, legyen szó űrtechnológiáról vagy éppen anyagvizsgálatról. Ezek a partnerségek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a Miskolci Egyetem egyfajta innovációs ökoszisztéma centrumaként az északkelet-magyarországi térség szellemi kisugárzási központja legyen.

H. Z.: Ami a céges kapcsolatokat illeti, azt kell mondjam, folyamatosan bővül a kör. Szerencsére ezzel kifejezetten jól állunk, de mint mindent, ezt is tovább kell gondolni és fejleszteni. Például a duális képzésben is számítunk a vállalatokra, azok pedig igénybe vehetik az egyetem szolgáltatásait. Mire gondolok? Ha van egy cég, amely konkrét műszaki, irányítási vagy bármilyen gonddal küzd és megkeres minket, az itt dolgozó kutatóink, mérnökeink, oktatóink a rendelkezésükre állnak. Mindez üzleti alapon történik. Folyamatosan keressük a kapcsolatokat, e nélkül nem léphetünk előre. Szerencsére ezt minden kollégám érti. Az egyetem nemzetközi hírnevének a javítása mellett a végső cél, hogy igazi innovációs ökoszisztéma jöjjön itt létre: a fejlődésnek elsősorban ne a követői, sokkal inkább a katalizátorai legyünk. A régió vezető tudományos központja cím nemcsak rang, hanem felelősség is.

– Milyen fejlesztéseket terveznek -rövid, közép- és hosszabb távon?

H. Z.: Elkészült az intézmény középtávú fejlesztési terve, meghatároztuk az egyetem küldetését, vízióját. Ha tömören kellene megfogalmaznom, akkor a lényeg, hogy „green and smart” (zöld és okos) campust teremtsünk. A zöld már részben meg is valósult, nézzen csak körbe. Itt egy csodálatos 85 hektárnyi park. De ezen túl: megoldandó feladat például az egyetem tulajdonába került ingatlanok modernizálása, energiafelhasználásuk korszerűsítése, legyen szó kollégiumokról, a menzáról, a könyvtárról vagy az oktatási terekről. Rendkívül sokat várunk a Tudományos és Innovációs Parktól, amiről már döntött a kormányzat.

Ez olyan tudományos, innovációs ökoszisztéma lesz, ami egyszerre szolgálja az egyetem k+f potenciálját, egyben anyagtudományi, logisztikai és fenntartható erőforrásgazdálkodás területen is áll majd a cégek rendelkezésére. A járvány kikényszerítette digitalizáció fejlesztése is elengedhetetlen. Intézményi szinten pedig hatékonyabb működésre kell átállnunk és magasabb minőségben kell szolgáltatást nyújtanunk a diákoknak és az oktató-kutató gárdának. Ne felejtsük el: az egyik legnagyobb munkáltató is vagyunk! Minden adott, hogy a régió esélyteremtő intézménye legyünk. Célunk, hogy kitörési pontként tekintsenek ránk a fiatalok és a helyi vállalatok is, hiszen ha jól végezzük a munkánkat, akkor minden szektor megtalálja nálunk leendő munkavállalóit és vezetőit.

A cikk a Figyelő április 15-ei lapszámában jelent meg.

Fotó: Az elhanyagolt UV domb. Miskolci Egyetem