Filmforgatás

(egy kép után)

A ház előtt leült az ócska lócán,
sovány ebédje éppen elfogyott,
múló idő nyomott hagyott a házán,
a sors egy régi filmet forgatott.

Csak ült, a korhadó lomoknak csendjét
hallgatta egyre, elkalandozott,
talán letűnt ifjúkorát kereste,
mit elsodortak már a távolok.

Szemernyi béke költözött szívébe,
lelkébe végtelennek árja szállt,
a lét keskeny szélén csak üldögélve
figyelte már a megváltó halált.

Aztán a fények elhomályosultak,
miközben vége lett a forgatásnak.