Az esetről közleményt adott ki a Dunaferr: „Az elmúlt hónapok verbális és jogi agressziója – valamint számos fenyegető üzenet – után fizikai agresszióra készült Mikó István és csapata. Mikó a Dunaferr ukrán kisebbségi tulajdonosának, Tatjana Tarutának és köreinek képviseletében jár el, és a Dunaferr információi szerint toborzott zsoldoscsapattal készült elfoglalni a vasművet. A feltűnően sok, kopaszra borotvált, kimondottan militáns benyomást keltő férfiakból álló csapatot pénteken az esti órákban a hatóságok feltartóztatták.”
Az ügy előzménye, hogy az orosz többségi tulajdonos március elején azt állította: alvilági módszerekkel, meghamisított okiratokkal akarták átvenni a vállalat irányítását az ukrán kisebbségi tulajdonos megbízottjai. Azt is írták, hogy van egy pénzügyileg erős stratégiai partnerük, aki „gondoskodna a Dunaferről”, és már a magyar kormánnyal is megegyezett erről. Az egyetlen még hiányzó elem e szerint az lenne, hogy az új befektetőnek nincsen megfelelő jogi alapja a működés finanszírozására.
A kormány eközben látszólag széttárt karokkal szemléli a Dunaferr vergődését. Amikor Dunaújváros decemberben segítséget kért a bérek rendszeres csúszása, valamint a kollektív szerződés felmondása miatt, az RTL Híradónak azt válaszolták a kormányzati illetékesek: mivel a cég magánkézben van, érdemben nem tudnak beavatkozni. A Dunaferr ellenben már februárban is állította, hogy a kormány részt vesz a cég és partnereinek tárgyalásában.
A cég mögötti orosz és ukrán üzleti körök konfliktusáról a hvg360 írt bővebben.
Hosszú cím, pedig egy szó is elég lett volna: orbanisztán.
Megyó alatt történt a privatizáció.
HORN alatti botrány
„1996-ban került nyilvánosságra az ún. Tocsik-botrány, amelynek lényege a belterületi földek után az önkormányzatoknak kiadandó vagyonrész jogvitájából ered. Az 1989. évi XIII. tv. 21. (2) bekezdése szerint az állami vállalatok gazdasági társasággá való átalakulásánál az átalakuló vállalat vagyonmérlegében szereplő belterületi föld értékének megfelelő társasági részesedés nem a központi vagyonkezelő szervezetet, hanem az ingatlan {II-703.} fekvése szerinti települési önkormányzatot illeti meg. A törvény tehát az állam két része, a központi és a helyi államhatalom közötti osztozkodásról döntött. A törvényt a privatizációs szervezetek 1989-től 1996-ig – az egymást követő négy kormány alatt – úgy értelmezték, hogy nem a vagyonmérlegben szereplő belterületi föld teljes értékét, hanem ennek, a vállalati vagyon egészét terhelő kötelezettségekkel arányosan csökkentett részét adják át az önkormányzatoknak. A döntést néhány önkormányzat a bíróságon megtámadta, s végül az ÁPV Rt. – a Dunaferr Rt. ügyében hozott legfelsőbb bírósági döntést precedens értékűnek fogadva el – úgy döntött, hogy kifizeti az ebből eredő tartozásait minden önkormányzatnak. Mivel ez a tartozás kamatokkal együtt akár 80 milliárd forint is lehetett, megbízta Tocsik Márta ügyvédet, hogy két kft. bevonásával kíséreljen meg megalkudni az egyes önkormányzatokkal az őket megilletőnél alacsonyabb összegben.
Az ügyből parlamenti botrány kerekedett, aminek fent említett tanulságait a kormányfő rövid hezitálás után levonta. A vitában felmerült, hogy az államnak az önkormányzatok jogos követeléseit illetően nem volt joga az erő pozíciójából alkudozni, a bevont szakértők (cégek) kiválasztása nem volt szabályos, a megállapodásért az önkormányzatoknak feleslegesen és sokat kellett fizetniük a kliensnek tartott kft.-knek (a sikerdíj a kapott vagyonrész 3–15%-át tette ki), és Tocsik Márta az ÁPV Rt.-től aránytalanul magas, 800 millió forintos sikerdíjat kapott. Az ügyben büntetőeljárás kezdődött Tocsik Márta, az ÁPV Rt. vezető tisztségviselői és munkatársai, valamint az ügyben érintett közreműködők ellen.
A privatizáció néhány hónapra természetesen megbénult, majd 1997 elején folytatódott. Az 1997. évi terv 240 milliárd forint bevételt ír elő, amiben egyebek mellett bankok, nagyvállalatok (például Rába Magyar Vagon- és Gépgyár Rt., Hungarocamion Nemzetközi Autóközlekedési Rt., BÁV Bizományi Kereskedőház és Záloghitel Rt.) és az energiaszektor további részvényeinek eladása szerepel. Az energiaszektor további privatizálása ellen az ellenzék a korábban említett okokból élesen tiltakozott, ami megegyezett a szakma képviselőinek jelentős része által hangoztatott véleménnyel.
A kormány a privatizációt 1997 végére érdemben be kívánja fejezni, s a tartósan állami kézben maradó vagyon kezelésére 1997 tavaszán új szervezet létrehozását mérlegelte. A Horn-kormány addig eltelt két és fél évét a privatizáció gyorsulása, a külföldi tőke erőteljes beáramlása jellemezte, ugyanakkor a szakmai szempontok, a hazai tulajdonszerzés háttérbe szorultak, a privatizáció fő célja a költségvetés hiányának enyhítése lett. A privatizáció szakmai irányítása, nyilvánossága romlott, a parlamenti ellenőrzés nem jött létre. Az ügyeket titkosság és – a közvélemény szerint – a kapcsolati tőke erősödése jellemezte.”
A „miskolci” Kamarásról lenne szó?
„2004. szeptember.
Lezárult a Dunaferr Rt. privatizációja
Lezárult a Dunaferr Dunai Vasmű Rt. magánosítása, az Állami Privizációs és Vagyonkezelő Rt. és a Donbass Ipari Szövetség, az Alcsevszki Vaskohászati Kombinát Rt., a Duferco International Trading Co. Ltd. és a Kundax AG által alkotott konzorcium közötti részvényjegyzési és befektetési megállapodásban rögzített zárási feltételek teljesülésével…..
A Dunaferr Dunai Vasmű Rt. magánosításából a Kincstári Vagyonigazgatóság és az ÁPV Rt. 444 millió forinthoz jutott. A 100 miliárd forintos nagyságrendű tranzakció révén 70 milliárd forintos fejlesztés és a több mint 17 milliárd forintos tőkeemelés valósul, illetve valósult meg a cégnél – mondta Kamarás Miklós.”
Nem arról van szó, hanem a mostani botrányról. Külföldi maffiák tombolnak az országban.
Majd a Jakab-Fekete-Győr-Dobrev triumvirátus rendet tesz. 😂😁😂🤣
Csak az országban? 😂😁😂
Bepróbálkoztak. Ezt bármikor megtették volna. A lényeg: sikertelenül.