Covid. Voltak olyan súlyos helyzetek, amiket rögzítettünk, de nem kerültek bele

44: Mi volt az, amit megdöbbentett bent?

KN: Relatíve gyorsan beindultak a dolgok. Már a beöltözésnél toltak kifelé egy elhunytat. Nem is volt idő ott arra, hogy valaki ráeszméljen a helyzet súlyosságára, hanem csőstül kapta az egészet.

Érzelmileg teljesen leblokkoltam és kikapcsoltam. Csak arra figyeltem, hogy minden fel legyen véve. Ami viszont igazán megterhelő volt, az a lélegeztetőgépek látványa. Sokkszerű volt, hogyan dobálja a mellkast.

Egy pillanat pedig nagyon megragadt bennem. Ott voltam egy beintubálásnál. Ilyenkor egy csövet vezetnek be a szájüregen keresztül, amin a táplálékot vezetik be. Ahogy az egyik doki intubációs kanállal próbált helyet találni a csőnek, a fogakon kocogott az intubációs kanál. Az illető mélyaltatásban volt, és hörgött is közben. Az egy iszonyatos komfortvesztés számára, még úgy is, hogy mélyaltatásban van. Én akkor másfél méterre álltam a betegtől, és nem mertem ránézni az illetőre, hanem a kamera kis kijelzőjét néztem. Így vertem át az agyamat. A tévében az ember már mindenfélét látott, és ha kijelzőn nézi, akkor az agya máshogy veszi a dolgot. Az volt az egyetlen pont, ahol megroskadtam kicsit.

BD: Amikor az utómunka során néztem végig a felvételt, akkor láttam, hogy Norbi a második nap reggelén bement az osztályra és szétnézett a folyosón. Belesett az egyik szobába, és látta, hogy nem voltak ott azok, akik három nappal előtte még igen. Három-négy szobába is benézett, ott sem voltak. Éreztem, hogy akkor vált a legzaklatottabbá. Ezek a betegek nem azért tűntek el, mert hazajutottak, hanem mert eltávoztak közülünk.

KN: 10-12 emberről beszélünk. Három nap alatt eltűntek.

444: Milyen volt a film utóélete?

KN: Dr. Laczkó Balázs szerint elképesztő hatása volt a filmnek. A napokban beszéltem több egészségügyissel is, és azt mondták, hogy azok a lélegeztetőgépek, amiket Magyarországról kaptak, megmentettek néhány életet, de közel sem annyit, mint amennyit a film mentett meg.

Dr. Laczkó azt mondta, minden nap látta annak hasznát, hogyan csapódott le az emberekben a film.

A filmben is elhangzik, hogy sok beteg úgy nyilatkozott, hogy nem szeretne lélegeztetőgépre kerülni, mert úgy tudta, hogy aki odakerül, az meghal. A film után sokkal informáltabbak voltak a betegek. Kevésbé ágáltak az ellen, hogy lélegeztetőgépre kerüljenek, jobban megértették a működését.

BD: A filmet az országos sajtó nagy része szemlézte. Magyarországon közel félmillióan látták, és nagyon örültünk, hogy a független sajtó értékelte a munkánkat, és hozzánk hasonlóan fontosnak tartotta, hogy egy ilyen témáról beszámoltunk. Készült egy szlovák feliratos változat is, azt is közel kétszázezren látták. A megjelenés után több szerkesztőség is kezdeményezte, hogy más kórházakban is készíthessenek riportot. A pozsonyi egyetemi kórháztól a trencséni regionális kórházig több egészségügyi intézményből jelentek meg riportok, több intézmény is fontosnak tartotta azt, hogy a sajtó beszámoljon a helyzetről.

És volt rengeteg személyes visszajelzés. Egy általános iskolai tanár például, aki eddig oltásellenes volt és foggal-körömmel ragaszkodott ahhoz, hogy nem fogja beoltatni magát, a filmet megnézve úgy döntött, hogy azonnal regisztrál.

444: Ért olyat vád, hogy eltorzítottátok a valóságot?

BD: Nehéz lett volna torzítani a valóságon. Azt is szem előtt kellett tartani, hogy ne legyen túl kegyetlen, ne legyen embertelen a film. Voltak olyan súlyos helyzetek, amiket rögzítettünk, de nem kerültek bele. Ez egy katasztrófahelyzet volt, amit csak szebbíteni lehetett volna. Az elhallgatás az, ami a valóság torzítása. Akkor hamisítottuk volna meg, ha szebb fényben tüntettük volna fel a nagyon súlyos helyzetet. Nem is érkezett ilyen vád, de abszurdnak is éreztem volna, ha érkezik ilyen reakció.

444: Olyan vád sem érkezett az egészségügyisek felé, hogy nem kellett volna beengedni titeket?

KN: 100-ból 1 ilyen volt. De 99 azt mondta, hogy végre, itt volt az ideje, hogy ne ringassuk magunkat ábrándokba abban a hitben, hogy amit nem lát az ember, az nincs.

Egy dolgot pedig még el szeretnék mondani. A film után sokat kérdezték, hogy mi van azzal az illetővel, aki azt mondta, „nem akarnék meghalni még”. Néhány órája volt bent akkor a kórházban, rohamosan romlott az állapota. Mindenen keresztül ment. Múlt hét közepén vették le a lélegeztetőgépről. Amikor először meghallotta a hangját, Laczkó Balázsnak borsódzott a háta. Segítséggel tud már járni. Négy hetet volt lélegeztetőgépen. Kíváncsi vagyok mit fog mondani, ha megtudja, hogy 700 ezer ember hallotta őt három országban.https://444.hu/2021/04/09/az-elhallgatas-az-ami-a-valosag-torzitasa