Az édesapád miskolci vasgyári munkás volt. Ellene lázadtál, amikor kőkemény rocker lettél?

Az ő személyisége, a kapcsolatunk biztos, hogy meghatározta az életem. 40 éves koromig volt egy kettősség az életemben, amit Miskolcról hoztam. Édesanyám volt az életemben a moll, édesapám pedig a dúr. Anyu volt a szeretet, a féltés és a simogatás, apám pedig az a fajta vasgyári munkás, aki vasszigorral, ha kellett, pofonokkal terelgetett. Édesanyám spirituális léleknek számított, még ha ezt így nem is fogalmaztuk meg akkor. Már kisgyermekként olyasmikre hívta fel a figyelmemet például, mint a vonzás és a szeretet törvénye. Ha valakire irigy voltam – például mert volt egy Moszkvicsa –, akkor anya arra kért, inkább mondjam azt, hogy egyszer nekem is lesz egy ilyen, ne pedig azt, hogy na, ennek meg miből futotta kocsira! Ez például egy olyan tanítása volt, ami nagyon fontos, egész életemben működött. Ez a teremtés kódja, a gondolat teremtő ereje.

„Gyilkos düh tombolt bennem”

Mégsem erről tartottál előadásokat, hanem nyomtad a rockot és azt üvöltötted a színpadról: „Időnk kevés, mégis hajt valami tovább / Kormos városomban rám nem várnak csodák”…

Apám útján indultam el, de nagyon erős volt a vasgyári hatás is, és persze arra terelt a környezet. Haragos, harcos fiatal lettem. Magamtól sosem verekedtem, de magamért és a társaimért annál többet. Ez a környezet sok éven át meghatározott engem, még akkor is, amikor az EDDA már sikeres volt. Nem hagytam, hogy elnyomjanak minket, mint egy csikket, pedig megpróbálták jó néhányszor…

Valaminek csak kellett történnie, amitől mégis édesanyád spirituális énje került előtérbe…

Kaptam az élettől egy kőkemény gyomrost. Csalódtam valakiben emberileg, akiben egész addigi életemben megbíztam.

Ki volt az?

Nem akarom megnevezni, és most már nincs is jelentősége.  felé.https://metropol.hu/vip/pataky-attila-edda-muvek-interju-227898/?utm_source=hirkereso&utm_medium=referral&utm_campaign=hiraggregator