Ma már nem elég egy firkásznak a rendőrség URH ját hallhatni,majd kimenni a helyszinre tudósítani..😅
Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem az eszakhirnok.com nézeteit tükrözik. Mi a hírt/eseményt közöljük, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.
Hogyan kell újságot írni?
(Ha igényt tartunk a megjelenésre) Tarján iskola grafomán tanítvány!
A legfontosabb a nézőpont megválasztása, a második a hozzáállás. A nézőpont ne legyen túl közeli, (mert kiderül, hogy rövidlátó az újságíró), meg elvész a részletekben.
Legjobb, ha igyekszik felül emelkedni a kicsinyességén, hogy „rálátása” legyen a dolgokra. Figyelem! Gyakori hiba, és igen leleplező, ha az Újságíró csak az „orrát hordja fenn”. Ez kevés a rálátáshoz. A rálátáshoz sok munka kell. Olyan ez, mintha a tájon akar végiglátni az ember. Előbb fel kell mászni valamely magaslatra.
A hozzáállás ne legyen túl közeli, bizalmaskodó. Könnyen baleset érheti az embert: egy ostoba kérdésért pofán is vághatják a kérdezőt. Másrészt álljunk annyira közel a kérdezetthez, hogy azt halljuk, amit mond, és ne azt, amit „hallani akarunk” Ezzel sok későbbi felesleges vitát elkerülhetünk. (Ha a kérdezett nem azt mondja, amit mi szeretnénk, próbáljuk a „szájába rágni” a mondandóját, vagy álljunk el a megírástól)
A nézőpontunk legyen mindig pozitív. Igaz a negatív általában vonzóbb, de ezt egy képzett újságírónak le kell tudni győznie!
Nagyon fontos a látásmód. Az egyenes, (igaz) látás nem célravezető. A ferde, (elferdült) nézés, a kancsalság, vagy a csőlátás, (azt meglátni, amit a főszerk. Látni, láttatni óhajt) előnyt jelent. Ha egyenesen nézünk, éleket látunk, a jelenség kiélezése, a probléma sarkítása kerülendő! Mert az élek, sarkak biztosan sértenek valakit. Igyekezzünk a dolgokat tágra nyilt, csodálkozó, (kicsit bamba) szemmel körüljárni. Így elérhetjük a megfelelő „felhomályosítást”, ami segíti a jelenség lekerekítését. A probléma körüljárásával eljutunk a tökéletes gömbformáig, amely már nem veszélyes, mert olyan unalmas, hogy senki el nem olvassa, és így nem sért meg senkit!
A „szövegszerkesztő” programozása
Először beírjuk a memóriába a tabukat. Időnként elvégezzük a tabuknak a rendszer, és a tulajdonos változásnak megfelelő karbantartását.
Másodszor kijelöljük a korlátokat, ameddig el lehet menni, (a papír szélén, és a mondanivalóval.) Harmadszor a főszerkesztő elvárásait, heppjét, értékrendjét, gondolkodásmódját, stílusát írjuk be. Negyedszer és utoljára nyomjuk be a közízlés feliratú gombot. Enter.
A téma kiválasztása: lehetőleg aktuális legyen, (de nehogy lemeztelenítsen!) de nem lényegbevágó! Inkább csak érdekes, mint fontos. Az érdekes dolgokat igyekezzünk kiszínezni, a fontosakat elhallgatni. Az érdekes dolgok szórakoztatják az embereket, a fontosak idegesítik. Nekünk nem célunk az embereket idegesíteni, tehát a fontos dolgok kerülendők!
A langyos kis csipkelődés a budideszka áráról, az üdvözlendő, óriási ötlet, (és emlékezetes a szövegszerkesztő számára), de kerüljük a kritikát.
Az, hogy diplománk feltételez (né), a foglalkozásunk megkövetelné a független alkotó gondolkodást, azt sürgősen felejtsük el! A fizetést a szövegszerkesztésért adják, és egy jó géptől a jó, a programszerű működést várják el!
Azt, hogy mi érdekli az embereket, azt mi döntjük el. Miről, mit szeretne olvasni az olvasó, az nem szempont. Annak eldöntése, hogy mi érdekli, az olvasót, és mit hozunk a tudomására, az egyedül a szerkesztő Úr (nő) joga! Egy szempont van: mit vár el, és mit enged meg a főszerkesztő. Mert ő adja az áramot a szövegszerkesztő működéséhez. Az, hogy nem veszi a lapot csak a féleszű csupa megszokásból, és csődbe megy a lap, az nem szempont!
Egy (szem) pont van, és fél szemmel nem lát jól az ember.
1995. 09. hó.
Hozzáírva 2008 az, hogy az ilyen szempontok szerint írott újság a kutyát