Kedves Mokrai Mihály!
Miskolc közel 1 milliárdot herdál el évente egy haszontalan szervezetre, a rendészetre.
A tendenciózus munkakerülésük eredményes jelentős kiesés a bírságok tekintetében, és ugyancsak jelentős többletköltséget okoz az illegálisan lerakott szemét elszállítása, a kocsmák és közönségük utáni takarítás, a tilosban parkolók által okozott károk (kitaposott növényzet, kidöntött műtárgyak – közlekedési jelzőtáblák, villanyoszlopok, stb.), sárfelhordás felszámolása.
Nézzen utána, hogy pl. a Görgey 4. előtt évente hányszor kell a jelzőtáblát pótolni, javítani. És ez csak egyetlen pont.
Ne feledje azt sem, hogy előző év végén maga Veres Pál polgármester tette ingyenessé a parkolást, az mekkora kiesést okozott? Erről megfeledkezett. A rossz, felelőtlen gazdálkodás okozta károkat is nehezebb számba venni, mint bedobni egy bevétel kiesést a köztudatba.
Szóval kicsit visszafogottabban ellene nyilatkozgatni.
Az meg csak látszólagos megtakarítás, hogy kevesebb az alpolgármester, az a meglévő kevés alpolgi fel sem fog olyan problémákat, amiket Orosz Lajos annak idején játszva megoldott.
Tudja, ez olyan, hogy nem költök pl. a kazánom karbantartásár. Aztán majd 15 évvel hamarabb kel újat vennem. De az egy másik rovaton szerepel. És be lehet állítani sorscsapásnak, pedig nem az. Tehát amit értelmes ember a saját háztartásában nem tenne meg, azt nem javallott városi szinten milliárdokkal megcsinálni.
Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem az eszakhirnok.com nézeteit tükrözik. Mi a hírt/eseményt közöljük, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.
Egy bit, egy alpolgármester
nulla vagy egy
Mi az , hogy kevés?
Kevés munkához, kevés polgármester kell
Nem volt rég.
Mennyire is ócsároltátok a Pétert évről évre, napról napra?
„- Gyermekkorom óta ugyanabban az utcában lakom, ez a Petőfi utca. Korábban a páros oldalon, ott volt a családi házunk, édesapám ott rendelt, hihetetlen jó élményeim vannak azokból az időkből is. Egy elég jól összetartó utca volt, és mint fiú, természetesen a foci, a biciklizés és a fáramászás volt a leggyakoribb szabadidő tevékenységem. A Palóczy utcai általános iskolába jártam, jó emlékeim vannak onnan, jó tanáraink voltak, szeretettel készítettek fel minket a továbbtanulásra. Utána a Földes Gimnázium következett, soha nem számoltuk, de úgy 20, vagy inkább 20 fölött van azoknak a rokonoknak a száma, akik ott végeztek, szerencsére még mindig nagyon jó gimnázium. Illetve még egy dolog, amely nem sok gyereknek adatott meg, mégpedig az, hogy jártunk apámmal boncolásra. Ő, mint mondtam, az egész megyében végzett boncorvosi tevékenységet és egy-egy ilyen vidéki útra magával vitt akár minket is. Ez lehet, hogy így első hallásra nagyon furcsának vagy keménynek hangzik, de ő tudatosan igyekezett minket is az orvosi pálya felé orientálni. Ez a legidősebb bátyámnál be is jött, ő is orvos lett. Én viszont érdeklődtem a műszaki irányba, illetve a kereskedelem, a külkereskedelem irányába is. Egy unokanővérem indíttatására – aki ugyancsak külkereskedelmet végzett Budapesten – elvégeztem a Külkereskedelmi Főiskolát, így lettem külkereskedelmi szaküzemgazdász. Természetesen azt hozzáteszem, a családban – a testvéreim közül – mindenki beszél, vagy legalábbis valamilyen szinten ért németül, ez magától értetődik. Szeretnék is megemlékezni mindhármunk tanárnőjéről, Marichen néniről, aki egy Németországból ide férjhez jött német hölgy volt és aki – nem emlékszem pontosan – 40 vagy 50 évet élt Miskolcon, de ha egy pohár vizet kellett volna kérnie magyarul, bajban lett volna. Ami nekünk – akkor ezt nem igazán fogtuk még fel – hatalmas segítséget adott ahhoz, hogy a német nyelvet minél magasabb szinten elsajátítsuk.
– Egyébként még hadd mondjam el azt, a családban már gyermekkortól azt az elvet valljuk meghatározó gondolatként, és minden igyekezetünkkel ennek megfelelően élünk, hogy azok az őseink, akik a városért, az emberekért tettek és már nem lehetnek velünk, ha fentről néznek, legyenek büszkék ránk, ahogy mi is büszkék vagyunk rájuk. Olyan a nevünkre ne vetüljön, amely a Pfliegler nevet csorbítaná.”
Nahát ő aztán minden volt, csak nem matyóhímzés. Jól is érzi most magát az olajbáró seggében.
Na egy ilyen igaz történettől a moslékkoalició még nagyon messze van. Ahhoz miskolcinak, városszeretőnek és tiszta kezűnek kellene lenni. A kék szem és a bárgyú vigyorgás nem elég.
Tisztelt Véleményvezér! Köszönöm észrevételeit. Miskolc Megyei Jogú Város 2020-as költségvetésében 708.593.580,-Ft-ot költ a Miskolci Rendészetre és nem egy milliárd forintot. A Polgármester Úr nem rendelt el az ingyenes parkolást azt a Miniszterelnök Úr tette. Ígérem visszafogottabb és tényszerűbb leszek:) Tisztelettel dr. Mokrai Mihály
Nem kell a rizsa. Bőven elég a narancs rothadt krumplija. Ne etessetek ti is.