http://https://www.youtube.com/watch?v=PBKZmC5JxPE&feature=emb_logoA film a szendrői tábor értékeit nem vitatja el, bemutatja a vonzerejét is, már amennyire ez a meglévő korabeli felvételek alapján lehetséges. Viszont ezek mögött kibontja a máig élő drámát. A Visszatérés Epipóba a Trefort utcai történeteket, az ottani pezsgő, Sipos által generált kulturális életet nem mutatja be, kizárólag a tábori emlékek, traumák feldolgozása a rendező szándéka, bár a fő vallomástevő esetében a két élmény összekapcsolódik. Jó lenne, ha ez is része lenne a filmnek, a Budapest legelső gimnáziumának számító Trefort és az ottani történések, ha a kor tanárai megszólalnának, de ez talán már egy másik film is lehetne.
A SIPOS-FÉLE MEGALÁZTATÁSNAK KÉTFÉLE FORMÁJA VOLT, A LELKI ÉS A SZEXUÁLIS, UTÓBBI PERSZE A KETTŐT EGYÜTT TUDJA.
A rendezőnek „szerencsére” csak a lelki megaláztatásból jutott, mindjárt a tábor elején a Közepes becenevet kapta, amit talán akkor még fel sem fogott igazán, ám azóta se dolgozta fel. S valóban, hogy lehet egy hat-tíz éves gyereknek a Közepes becenevet adni? Mennyire fog ez később beleégni? Oláh Juditnál nagyon beleégett.
Oláh Judit
A rendező keresi a társakat a visszaemlékezésben, valamiféle közös kibeszélősdire, szembenézésre és feloldozásra vágyik, és egyáltalán nem bosszút állni akar. Ez nagy erénye a filmnek. Még csak elégtételt sem akar venni. Megérteni akar és feldolgozni. Leginkább saját traumáit. A film legszebb része az, amikor a rendező a saját szüleit faggatja arról, hogyan emlékeznek vissza a tábori évekre, vajon észrevettek-e valamit az ő furcsa magatartásából.
A szülők őszintén válaszolnak, ők nem láttak semmit, nem érzékelték, hogy baj van, ezért küldték gyermeküket négy egymást követő nyáron a szendrői táborba. Hiszen ezt tette a vezető liberális értelmiség, ügyvédek, mérnökök, cégvezetők, akik nem voltak hívei a rezsimnek, és a legjobbat akarták a gyereküknek. A táborról csak legendákat hallottak, és a kurzus nyújtotta nyári úttörőtáborok élménye helyett valami mást, valami kreatívat szerettek volna a gyerekeiknek.
Oláh a szülőkre sem haragszik, egyszerűn kutatja a történet szereplőinek érzelmeit. Hogy önmagában jut-e valamire, elér-e valamiféle megnyugvást, nem tudom, a film alapján úgy érzem, inkább nem, mint igen.https://index.hu/kultur/2020/10/10/ruhamat_eldobtam_-_sipos_tanar_urral_a_szendroi_taborban/
