Megkérdeztük Szunyogh főépítészt, mit ért azon, hogy 1990-től kezdve csökkent Miskolc prosperitása?

Kérdezted, mit

értek ezalatt. A biztonság kedvéért rákerestem a weben, mit is jelent pontosan a ’prosperitás’ szó. Az idegen szavak szótára szerint „siker, jólét”. A wikipédia ezt még kiegészíti a következő jelentéstartalmakkal: „boldogulás, virágzás, gazdagodás, vagyonosodás”. Én magam gyakran használom ezt a fogalmat, s igazából mindig valamiféle gazdasági jól működést, vagy arra való képességet értettem alatta, tehát valószínűleg a ’boldogulás-virágzás’ áll ehhez a legközelebb. Hogy „mire is gondolt a költő”, azaz, hogy mit is értettem ezen kijelentésem alatt, abban nagyon újat, valami nagy okosságot, vagy meglepőt valószínűleg nem fogok mondani. Az egykori ipari fellegvár, Miskolc, a nehézipar és a szocialista gazdaság hanyatlásával kedvezőtlen helyzetbe került. (Azért az „úgy” kitétel, mert ez nyilván már hamarabb kezdődött.) Fokozatosan leálltak a nagy gyáraink, tízezrek veszítették el a munkahelyüket, a képzett munkaerő és a fiatalok számottevő százaléka elvándorolt, lecsökkent a fizetőképes kereslet. Mindezek következtében az elmúlt évtizedekben kevésbé érte meg Miskolcon bármiféle befektetésbe fogni, így például egy jó adottságú belvárosi szállodát helyreállítani, hiszen a befektetendő, nem csekély, összeg másutt (prosperálóbb településen) sokkal inkább megtérül. Hát, ezt értettem alatta. De ha már megszólítottál, hagy tegyek hozzá még egy gondolatot! Az is hozzájárul a kisebb prosperitáshoz, hogy a fönt említett gazdasági és társadalmi folyamatok a lelkekben és a közhangulatban egyfajta bénító passzivitást és pesszimizmust is eredményeztek. Ebben a városban, amely hihetetlen jó adottságokkal rendelkezik ahhoz, hogy lakói aktívak és optimisták legyenek, s ezáltal prosperáló várost működtessenek. Én úgy látom, ez a bénultság lassacskán oldódik. Nézd meg, micsoda rendezvényeket tart a civilszféra az Avason, hányan kvaterkáznak, tündérkerteznek, hány egyesület, fb-csoport bontotta ki szárnyait! Biztos van ebben egy kis dafke, csakazért is érzés. De ez jó. Mi, akik itt maradtunk, mert itt vagyunk itthon, mert hiszünk Miskolcban, mi teremtjük meg a város új prosperitását (siker, jólét, boldogulás, virágzás, gazdagodás, vagyonosodás). S akkor tülekedni fognak a befektetők az Avas Szállóért is. Máshogy nem lehet!