„Én láttam az USA-
ban egy házaspár által családi vállalkozásban működő vizirepülőteret. Papka seperte a kevés betonról az avart (meg a vízfelületen a hínárt, uszadékfát gyűjtötte), mérte a benzint. Mamka volt a rádiónál, irányított, adminisztrált. Mindketten felesküdött seriffhelyettesek, vámőrök és bevándorlási ügynökök voltak, akik elzavarták azt az utast, pilótát, aki nem jöhetett be a „zöld folyosón”. Ennyi is csak veszteséget termelt, de Washington Port (NY. Long Island) városka ennyit vállalt azért, hogy az anyagilag nem elveszett lakosságának a repülőtéri szolgáltatás ne hiányozzon, és a városka rajta legyen a térképen.
Ennyit kellene Mezőkövesdnek és tettestársainak kifizetni, esetleg egy részét Zsórifürdővel rálőcsölve. Biztosan kevesebb lenne, mit amit a megvalósíthatatlan tervekre ráköltöttek.”