1979. nyarán, a mainál sokkal melegebb nap délutánján az elavult, bezárás előtti 1040. számú Észak-Magyarországi Vegyiművek hadiipari robbanóanyag-gyártó üzeme 20 km-ről látható gombafelhő és 30 km-re elhallatszó robbanás kíséretében vált szó szerint porrá. A szerencsétlenül járt gyárat egy hónap múlva zárták volna be, mivel technológiailag elavult volt a szakemberek szerint is.
A falu melletti völgy mélyére telepített üzem hírhedt volt veszélyességéről a helyiek körében. A TNT alapanyagát adó trinitrotoluol erősen mérgező, a vele kapcsolatba kerülők bőrét sárgásra színezi – a második világháború TNT-gyári munkásait gyakran kanári gúnynévvel illeték jellegzetes sárga bőrük miatt – ráadásul Sajóbábonyban a kocsonyás robbanóanyagot szárítással szilárdították, mely eljárás többször okozott balesetet a végzetes június 1-je előtt is.
A korabeli szocialista kormányzat igyekezett minél kisebb nyilvánosságot adni a balesetnek, és mindösszesen egy rövid hírt mondtak be a Kossuth rádióban a sajóbábonyi katasztrófáról. A baleset okai mai napig tisztázatlanok, a helyszínen létrehozott parkban meghagyott romokon emléktábla őrzi a baleset 13 áldozatának emlékét.
