Itt valaki komolyan gondolja, hogy társa annak, aki pillanatnyilag menni sem tud, és többféle folyadék csordogál belőle többféle testnyíláson

Aki lelép

egy nőtől, mert annak a szüléstől megváltozott a teste, számomra az egy nyomorult ember. Pont. És hogy ne legyek se egyoldalú, se igazságtalan: igen, az sem korrekt, az sem oké, és a ló túloldala, amikor hároméves gyerekkel anyuka megjelenik a játszón, és bajsza van, nyilvánvalóan látható a testén, a haján, az arcán, hogy ő megszűnt nőnek lenni, és ő már kizárólag anya. Ismerjük mind a típust, aki lényegében az első gyerek megszülése napjától rá se néz soha többet a férjére, akinek onnantól megszűnik a világ minden értelemben. Az sem oké, olyan sincsen, a nő sem szűnhet meg nőnek lenni, vagy nem csodálkozhat, ha onnantól nem tekintik nőnek.

És hogy végre azokról szóljak, aki tudnak viselkedni férfiként és nőként

Akik miatt a cikket írom főhajtásként, tiszteletem jeléül: azok a párok, akik tudják egymást tisztelni, akiknek nem kell magyarázni a nyilvánvalót. Ők nemcsak a nő szülési „nyomait” nem tekintik ocsmánynak, kerülendőnek, hanem ők azok, akik megpuszilják majd egymás időskori foltjait és sebhelyeit. Ők azok a férfiak és nők, akik adni és kapni tudják az egyértelmű, egyszerű, számukra magától értetődő szeretetet ilyenkor is, sőt ilyenkor igazán.

Akik a nő császármetszésének helyét nem egy éktelen vágásnak látják. Számukra az egy életmentő vészkijárat, ahol mégis ki tudott jönni a kicsi kincs.

Az ott egy magától értetődő áldozat a szerelmüktől, amelyre büszkék, amelyet nem felejtenek el megsimogatni nagyon sokszor és sokáig. Egy gátseb nem arra való nekik, hogy az órájuk számlapját kocogtatva türelmetlenkedjenek a „jussuk” miatt, hanem egy soha meg nem hálálható, soha nem viszonozható ajándék a csajtól, amire mindig közös történetként, közös életük csodálatos csúcspontjaként fognak emlékezni. Nem azért, mert álszent barmok, és nem tudják, hogy okozhat majd nehézséget a szexben és a nő önbecsülésében.

Hanem mert ők pont azok lesznek – és akarnak lenni –, akik ezeket a problémákat segítenek megoldani: türelemmel, szerelemmel, odaadással, a nő kezének, lelkének megfogásával. Nem ők akarnak a probléma, a szorongás okai és okozói lenni, miközben a nő éppen szült nekik egy kisbabát. Ők azok lesznek, akik megfésülik a nő haját akkor is, amikor ő még nem nagyon tud felülni, megdicsérik azt a hajat, hogy sosem volt ilyen gyönyörű, és titokban dobják ki a keféről a szülés miatt csomókban hulló részeket, és ha azt megtalálja a nő véletlenül, akkor majd meghatódik, hogy basszus, itt figyelnek rá, itt törődnek az ő lelkével, itt valaki komolyan gondolja, hogy társa annak, aki pillanatnyilag menni sem tud, és többféle folyadék csordogál belőle többféle testnyíláson.

https://wmn.hu/wmn-life/50966-ezt-az-anyaknak-meg-az-o-sokat-latott-sokat-bantott-testuknek