Régen
az alaszkai és szibériai területeken már gyerekkorukban kiházasították a csemetéket. Tudták, kinek nevelik, és tízéves koruk után össze is költözött a fiú és a számára kiválasztott lány. Csakhogy a lánykát nem csak az ifjú férj, hanem annak apja is elvihette egy-egy éjszakára. Ez természetesnek számított, és a feleség kötelességének.
Az óriási távolságok miatt válásról szó nem lehetett, egyedül senki nem akart maradni. Lehetséges volt viszont a feleségcsere. Ilyenkor általában egy esztendőre cserélték ki a két asszonyt. Közös megegyezés esetén a dolog tovább is tarthatott.
Az eszkimók – ez még napjainkra is igaz – gyakran felöltözve szexelnek, csak meglazítanak bizonyos ruhadarabokat. Kevés mozgással, lassan lesznek egymáséi.
A hideg és a lehetőségek hiánya miatt az eszkimók ritkán fürdenek. Néha csak évente kétszer. A tisztaságmániások havonta egy alkalommal.
Igaz, hogy a szibériai és grönlandi eszkimók régen felajánlották feleségüket a látogatónak. Visszautasítani sértésnek számított. A vendégszeretetért cserébe persze örültek az ajándékoknak, főleg a fából készült holmiknak és a ruhaneműknek. Ha a vendég is asszonnyal érkezett, néha elvárták a cserét, pár napra vagy egy alkalomra. Utána a látogatást nagy lakoma zárta, friss halakból készült fogásokkal.
Egy olvasó az inuitok földjéről
