Informatikus volt egy multinál, most egy jurtában él a feleségével, és egyáltalán nem bánta meg

Mi visz rá egy

sikeres, harmincas srácot, hogy hátrahagyva a nagyvárosi forgatagot vidéken, egy szőlőhegyen kezdjen új életet? A mindennapi kihívásokról, a váltásról és a jövőbeni terveikről beszélgettünk vele.

„Nem lusta embernek való élet ez. De hát ez van. Regina beleszeretett ebbe a területbe, én pedig beleszerettem Reginába” – kezdi Balázs. Korábban ő és a felesége is a fővárosban élt, mindketten multinál dolgoztak.

„Nagyjából 10 évig elvoltam. Zenéltem, bandáztam, jól kerestem, megengedhettem magamnak, hogy utazzak. De megcsömörlöttem. Bő két éve, hogy kiköltöztünk ide, Pécsely határába” – meséli. Egy három hektáros területen élnek, van itt erdő, mező és szőlő, van egy présházuk és egy 28 négyzetméteres jurtájuk.

„Visszagondolva, Budapesten kényelmes életem volt, ahhoz képest legalábbis biztos, mint ami most van” – jegyzi meg nevetve, hozzátéve, a vidéki életnek is vannak fokozatai, és ők bizony nem a legkönnyebb megoldást választották. A falutól kb. 3 kilométerre élnek, kicsit elszigetelten, nincs közmű, nincs folyóvíz, nem volt áram.

„Ez egy őrült ötlet volt, de nem bántuk meg” – mondja. A vizet ballonokkal hordják a közeli forrásból, kb. 300 litert hetente.

Az áramot napelem biztosítja, fatüzelésű kályhával fűtenek és vízöblítéses wc helyett alomszéket/komposzt toalettet használnak. Balázs azt mondja, egy fürdéshez nagyjából 5 liter vízre van szükségük.

„Feltesszük a platnira, megmelegítjük, és felülről lefelé haladva mossuk meg magunkat. Gondolj bele, 5 liter. Egy vízöblítéses wc esetén a szokásos öblítőtartályok egy öblítésnél nagyjából 8-12 liter ivóvizet zúdítanak le, és még a takarékosabb zuhanyzáshoz is 60 liter víz kell egy hagyományos fürdőszobában” – mondja.

A fűtéshez egész télen nagyjából 3 köbméter fát használnak, ez megvan kb. 70 ezer forintból, és éves szinten 5-6 gázpalackra van szükségük, ami pedig kb. 30 ezer forintba kerül. Vagyis az élet jóval olcsóbb ott. Ugyanakkor azt mondja, lényeges anyagi vonzata van annak, ha valaki mindent hátrahagyva, távol a világ zajától akar új életet kezdeni. A terület megvásárlása, a napelem rendszer kiépítése, az állattartás mind pénzbe kerül, ők a megtakarításaikból fedezték az újrakezdést.

Élethosszig tartó tanulás

Balázs vidéken nőtt fel, Eger mellett, ezért a kertművelés és az állattartás nem volt számára teljesen idegen. Bármit meg lehet tanulni – vallja, és ő és a párja az utóbbi években valóban rengeteget tanult könyvekből, az internetről, barátoktól.

„A fizikai korlátainkat súroljuk minden egyes nap. De ennek legalább látjuk az eredményét, tudjuk mit jelent valamit megtermelni, tudjuk értékelni a munkánk gyümölcsét”

– meséli, miközben épp az ólból elcsatangoló és a jurtát megközelítő disznót próbálja visszaterelni a helyére. Hangsúlyozza, más jellegű kihívásokkal kell szembenézniük nap, mint nap. Egyrészt, ott nincs hétvége, minden nap munkanap. Viszont cserébe nincs stressz, legalábbis olyan nincs, mint ami a városi életmóddal jár: nincs rohanás, nincs idegeskedés, hogy nem jár a metró, hogy időben odaér-e valahová. Munkásabb, de lassabb is az élet.