Bálint György az összefogásról
Ha az ember egy kicsit túlozni akar, akkor azt is mondhatja, hogy az emberiség a saját végzetét okozza és nem tudja megoldani. Az elzárkózás nem vezet sehová. A nyitottság az, ami a társadalom fejlődését elősegíti. És ezt akár politikai, gazdasági vagy társadalmi kérdésnek vesszük, így látom. Úgy gondolom, a politikában is kapjon helyet a nyitottság. Ha visszatekintek az életemre, az összefogás volt, ami mindig előre vitte a világot. Most is erre kéne törekedni.
Halász Judit arról, hogyan érzi magát
77 éves, és alapvetően jól érzi magát ma is, de az állandó rohanás nagyon zavarja, nemcsak az utcán, a mindennapi életben, hanem a művészetben is. „Bukfencezve-ugrálva” mondják a szöveget, sosincs csend.
Szeretnék gondolatokat hallani, megtudni, mi miért történik, álljanak meg egy pillanatra! A legtehetségesebb fiatalok is, mintha hajtaná őket az idő, mintha lemaradnának bármiről. Valósítsd meg a vágyaidat, csinálj filmet, játszd el, amit nagyon szeretnél, de ne mindenáron.
Szapáry György a közelgő gazdasági válságról
Fél íróasztalát könyvek, tanulmányok, cikkek borítják be, mostanában legalább annyira érdeklik a geopolitikai kockázatok, mint a tőzsdéken fújódó buborék veszélye.
Úgy látom, hogy ha lesz is visszaesés, az nem lesz olyan mély, mint 2007-2008-ban volt és Magyarország ma sokkal kevésbé sebezhető, mint akkor. De a válságoknál sosem tudjuk, mikor és mi az a szikra, ami kiváltja őket, így mindig meglepetésként hatnak. Főleg, hogy szerintem kétféle befektető van: akinek rövid a memóriája és akinek nincs memóriája.
Keleti Éva a digitális nagymamaságról
Az interjú alatt a 88 éves Évát egyszerre hívják a vonalason és az okosóráján. Az e-könyv nem az ő világa, az Ady-kötetet a fotelben ülve szereti lapozgatni, de egyébként kifejezetten nyitott a technikai újdonságokra.
Okosórától kezdve mindenem van, de analóg gondolkozom. Van bennem egy bizalmatlanság a digitális világgal szemben. Mi van akkor, ha az egész világon áramszünet van?
Kornai János külföldről és a hazatérésről
A Princetonon és a Harvardon töltött évekre különösen szívesen emlékszik vissza. „Úsztunk, bicikliztünk, rengeteg érdekes emberrel beszélgethettem” – meséli. Felesége, Dániel Zsuzsa süteménye pedig városszerte híres volt. 2002-ben költöztek haza Magyarországra. Sokan nem értették, miért, amikor megvolt mindenük Amerikában.
Ez az otthonom, értem, ami körülvesz, és amikor azt mondom egy barátomnak, hogy 1848, akkor értjük egymást. És ebben a korban már egyre nehezebb a nyelvi korlátokat leküzdeni.
Bagdy Emőke arról, ha egy pszichológus tanácsot akar adni
A szakember szerint sokat fejlődött a hazai pszichológiai kultúra, de gondot jelent, hogy nincs pontosan szabályozva, hogy ki lehet pszichológus vagy akár coach.
Már ott nagyon sokan lelepleződnek, hogy nem képzettek, ál-pszichológusok, hogy például maga eljön egy problémával, hogy adjak már egy tanácsot. Ha én rögvest adok, akkor maga hagyjon el engem, mert én nem pszichológus vagyok, hanem laikus. Mert a tanács nem nálam, hanem a maga lelkében, fejében, lehetőségeiben van. Az én dolgom, hogy kiderítsem, mire képes saját erőből. Például volt-e a múltjában hasonló helyzet, akkor hogyan tudta megoldani. Kikutatom, milyen lehetőségei vannak, amivel maga meg fogja tudni egyedül oldani a problémát.
Szelényi Iván arról, hogy szociológus létére miért bújja az amerikai Forbes milliárdoslistáját
Érdekeltek ezek az új milliárdosok, úgyhogy a Forbes alapján összegyűjtöttem a kelet-európai, orosz és kínai milliárdosokat. Már majdnem készen voltam, elkészültem egy milliárdoslistával a 2000 és 2010 közötti időszakból: főleg azt néztem, hogy ki lép be és ki csúszik vissza vagy esik ki. Isteni történetek vannak különben. Hogy ez tudomány-e? Azt nem hiszem, inkább újságírás. De nagyon szórakoztató munka.
Még több erős mondatért keresd a Forbes magazin decemberi számát!