Ezt a jegesmedvés szökőkutat keressük, a miskolci SZTK udvaráról lopták el… Jutalom az informátornak

18 Responses

1. Én meg a Miskolci Önkormányzat nagytermében korábban álló míves cserépkályhát keresném!

   14

   1

   Válasz

   1. Én meg az önkormányzati választási ígèretek megvalósításának eredmènyèt keresem!?

      15

      5

      Válasz

      1. Előtte keresd meg az eszed! Tudod, amelyik elment!

         5

         9

         Válasz

2. Volna tippem

   8

   Válasz

3. Hamarosan kimehetnek az utcára azok a 89 évesek,este 8 után, akik megkapták az oltást.Nagy randalírozás nem lesz..Az biztos.

   9

   Válasz

4. kapuzárási piknik; nyálimmunitás; szombatikarbóna; genderszőrű kismalac;vakkants-lista (házőrzőknek); Alzheimer-kor

   2

   3

   Válasz

5. Te vagy az pali vagy moki!?

   6

   Válasz

6. …mi meg az ellopott örökséget keressük, amit ” szakálkas trükk ” révén nyúltak le….

   2

   Válasz

7. Egy sirkő készítő udvarában láttam

   2

   Válasz

8. Miskolcon?

   2

   1

   Válasz

9. Mennyi a jutalom?

   2

   Válasz

10. Mikor tünt el? Ki vgolt az igazgató

    1

    1

    Válasz

11. Ezt egyszerüen ellopta AQ

    1

    Válasz

12. Ez a „szaró medve” a debreceni városháza hátsó bejáratánál! ? Ha nem készült több is a szoborból, ott keresgéljétek!

    1

    1

    Válasz

    1. Most mi nem tetszik? Tényleg ott van egy ugyanilyen.
       https://www.kozterkep.hu/870/mackos-kut

       1

       1

       Válasz

13. Olvasónk Diósgyőrből indult kocsival csütörtök reggel dolgozni Miskolc belvárosába. Beszámolója szerint lépésben lehetett csak haladni, mert a főutakat és a mellékutakat is tükörjég, egyes helyeken jégborda borította. Látta ugyan a szóróautót, de az semmit nem ért. Több balesetnek is a szemtanúja volt. A Vasgyári piacnál és a Csabai kapuban is összecsúsztak az autók. Volt olyan gépjármű, ami elindulni sem tudott a jeges úton, csak pörgött a kereke. Olvasónk véleménye szerint éjszaka sózhatták az utakat, amit az eső elmosott, aztán jött a hó, ami aztán ráfagyott az aszfaltra. A máskor 20 perces utat most egy óra alatt tette meg, úgy hogy elkésett a munkahelyéről.

    2

    Válasz

    1. ez az! virágozzék nagymiskóc! hajrá mo..lékkoalíció! szavazzatok rá legközelebb is!

       2

       1

       Válasz

14. örténelemhamisítóknak és gondolkodóknak
    Márai Sándor naplójából (1945)
    „Az oroszok olyanok, amilyenek, semmit nem ígértek nekünk, semmit nem akartak tőlünk, mi üzentünk hadat nekik, s most a fegyver jogán érkeztek hozzánk, legyőzött országba, mely jogcím nélkül megtámadta hazájukat. Nem illethetjük őket szemrehányással. De a magyarok! Az egyetlen ország Európában, ahol a nemzet történelmének legválságosabb pillanatában akadt egy Szálasi-kormány, akadtak törvényhozók, akik iparkodtak megjátszani a legalitás komédiáját e horda számára! Csak hogy a zsákmányt kiegészítsék még, néhány héttel prolongálják létezésüket is, hogy elveszejtsék Budapestet s mindent, ami az országból megmaradt! Ezekkel csakugyan nincsen alku, ezek számára nem lehet kegyelem. A zsidófaló, nácibarát középosztály most megkísérli, hogy mindazért, ami most történt, a nyilasokra hárítsa a felelősséget. Nem igaz, hogy a nyilasok a főbűnösök. A nyilasok csak következménye mindannak, amit ez a társadalom az elmúlt 25 évben elkövetett, hogy műveltség, erkölcs és tehetség nélkül érvényesülhessen. A nyilas horda éppen olyan bűnös, mint az a magyar vezető réteg, mely az alkotmányosság palástja alatt Horthy 25 évében szemérmetlenül fűtött, buzdított mindenfajta reakciót. Ez a társadalom ilyen, egyszerűen nem háríthatja el a felelősséget. Most szívesen odadobják koncnak a nyilasokat, hogy meneküljenek. De ilyen olcsón nem menekülnek. Csak egyről nem beszélnek a parasztok, nagyságosok és méltóságosok: arról, hogy mit szenvedtek az orosz városok és falvak lakosai, s arról, hogy esztendő előtt magyar állampolgárok százezreit rúgták ki lakásukból, elvették minden holmijukat, nyomorúságos batyukkal gettókba, téglagyárakba, disznóhizlaldákba zárták őket, onnan nyolcvanával, leplombált vagonokba préselték – gyermeket, asszonyt, férfit vegyesen – ezt a nyomorult tömeget, s a vagonokban, égő hőségben hat napig utaztak a lengyelországi deportációs telepek felé, megőrültek a szomjúságtól, anyák szültek a vagonokban, és a gyermek ott hevert halottan az ölükben, s a férfiak tébolyodottan ültek a halottak mellett, húsz százalék volt a vagonokban a mortalitás… S végül az auschwitzi, olmützi Vernichterunslagerekben a gyermekeket, öregeket gázkamrákban megölték, a munkabírókat egy ideig még dolgoztatták, a lányokat, asszonyokat a kísérleti telepen beoltották betegségekkel… Mindezekről nem beszél senki azok közül, akik most rettegnek a beszállásolástól, és féltik a “zabrálóktól” a lisztet, a fehérneműt. Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a “jobboldaliság” címkéjével ismert különös valamit, a tudatot, hogy ő, mint “keresztény magyar ember” előjogokkal élhet a világban, egyszerűen azért, mert “keresztény magyar úriember”, joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem “keresztény magyar” vagy “úriember”, tartani a markát, s a keresztény magyar markába baksist kérni az államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potya nyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a jobboldaliság minden értelme. S ez a fajta nem tanul. Aki elmúlt 30 éves, és ebben a szellemben, légkörben nevelkedett, reménytelen. Talán megalkuszik fogvicsorgatva, s mert önző és gyáva: bizonyára hajlong majd az új rend előtt, de szíve mélyén visszasírja a “jobboldali, keresztény, nemzeti” világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni, és aladárkodni a nagyvállalatokban képzettség és hozzáértés nélkül. Ez a fajta soha nem változik meg.”

    Válasz