Attól tartok
tehát, hogy folytatódik az eddigi gyakorlat: a tehetősebbek még nyerhetnek is a kedvezményes hiteleken. Akik viszont biztosan jól járnak: a gépkocsi-gyártók, meg a bankok. Két és félmilliós vissza nem térítendő állami támogatás folyik át rajtuk, illetve a kasszájukba, ha a nagycsaládos fiatalok új kocsit vásárolnak. Szinte egészen bizonyos vagyok benne, hogy háromgyerekes fiatal, pedagógus rokonaim továbbra is használt autóval fognak járni, mert elég sok jel mutat arra, hogy nincs nekik két-három milliójuk sem a párnacihában, sem a bankban. Márpedig ha nincs, a hiányzó összeget csak viszonylag magas kamatra tudnák felvenni – mondom én –, már ha megbolondultak.
Ami ebben a tárgykörben elhangzott még, az beton, beton és még egyszer beton. Vagyis ugyanúgy, mint az autók esetében, a kilátásba helyezett bölcsődék és kórházak is a termelés mozgásban tartását szolgálják. Nyilván, a várható világgazdasági pangásra gondolva. De hogy kik gondozzák majd a tervezett gyermekintézményekben a kicsinyeket, kik tanítják idegen nyelvekre és más ismeretekre az iskolákban a diákokat, kik gyógyítják, ápolják a a jövőben betegeket, arról szinte egy szó sem.
Ennél már csak az okozott nagyobb hiányérzetet, hogy Orbán Viktor nem fejtette ki bővebben, mivel összefüggésben is hívott fel hazánk megvédésére. Tette ezt beszédének jóval a migránsozáson túli részében, szónoklatának egészen a legvégén. Pedig a Mike Pompeo amerikai külügyminiszterrel való másnapi találkozója előtt, ha valamit, akkor leginkább azt kellett volna megosztania Magyarország népével: rákényszerülhet-e az egyszerre Keletre és Nyugatra játszó politikájának megváltoztatására. Persze, nem vagyok naiv. Ha a részletekbe nem is avathatott be bennünket, legalább érzékeltethette volna, hogy skizofrén helyzetbe kerülhet – s talán már került is – ő maga, s vele együtt valamennyien!
Erről igencsak bőven írtam előző elemzésemben, ezért itt csupán azt jelzem: ha eldől, hogy amerikai rakéták kerülnek Magyarország területére, hazánk visszavonhatatlanul része lesz az Oroszországot a Balti-tengertől a Kaukázusig fegyverarzenállal szorongató NATO-gyűrűnek. Vagyis orosz célpont. A másik opció sem sokkal biztatóbb. Ha az amerikai külügyér ráveszi arra, hogy felhagyjon Ukrajnának az Észak-Atlanti-óceáni (!) katonai szövetségbe való felvételének akadályozásával, Orbán Viktor eddigi moszkvai politikája kérdőjeleződik meg, annak összes hátrányos következményével. Amikor akár egyik, akár másik lehetőség bekövetkezik, attól a pillanattól, az már nem az előző Magyarország lesz. Ehhez képest az a gyászlepellel borított kordon a legkevésbé sem jó ómen. Pedig élek a gyanúperrel, hogy a vidámra hangolt vasárnapi Orbán-beszéd fő célja éppen az volt, hogy elterelje a figyelmet a várható megpróbáltatásokról.#
https://index.hu/i2/#http://bekialtas.blog.hu/2019/02/10/kodosites_volt_az_orban-beszed
