S akkor itt van
előttem egy dokumentum miszerint a korábban zűrös Pecét két nagy vasbetoncsőbe zárták. Azt a patakot amely néhányszor elárasztotta a városrészt. Nem tudom kinek az ötlete volt ez a patakbújtatás és akárhogyan is töröm a fejem nem jövök rá az értelmére. Hiszen most hatvan év elteltével is a Régi posta utca amolyan egérútszerű. Egyébként nem tudom miért akkoriban talán Debreceni utca lehetett. Ha ma is a felszínen cikázna a patak amely hol sekélyesen száraz hol pedig vészesen csobogott a belváros ékköve lehetne. Sok nyugati kisvárosban direkt megjáratják az ilyen vízfolyásokat mert ezek temperálják, hűsítik a betondzsungelek klímáját mi pedig röstelljük a természeti adottságainkat.
S akárhogyan titkolják ez a patak ami természeti közkincs és se a medre se partja nem adható el, nem sajátítható ki a vízkönyv tanúsága szerint el lett lopva. Elzabrálták. A patak felett privát parkoló aszfalttenger van. Jogtalanul. Ám idáig egyetlen önkormányzatnak se jutott eszébe vagy talán nem volt bátorsága, hogy a Hősök teréből elorzott területet visszaszerezze. E helyett meghagyták az átkosban felhúzott szürke betonoszlopokat, hogy eltakarják a szomszédos zsinagóga képét. A betonsorfal mögött pedig egy óriás vizelde toalett bűzlik. Nem is csoda, hogy a város rendészei elkerülik, helyette a másik oldalban járőrőznek ahol sokkal egyszerűbb az intelligensebb autósokkal kekeckedni mint a szükségét végzőket vegzálni. Mentségükre szóljon, hogy ők már nem nem tudhatják ez volt Miskolc szíve , erre terült el a belváros legintimebb, leghangulatosabb utcasora. Minden lakás ablaka a vízre nézett. szantograf.hu
