Tavaly korszakalkotó
felfedezések születtek e téren. Tímár József rákkutató, a Semmelweis Egyetem tanára válaszolt a kérdéseinkre.
Sokan úgy tartják, hogy a rák nagyrészt örökletes betegség, valamiféle genetikai fátum.
Pedig csupán tíz, legfeljebb tizenöt százalékban okolható érte az öröklődés. És olyankor sem a rákot örököljük, legfeljebb azt a hajlamot, hogy milyen típusú genetikai hibák halmozódhatnak, vagyis a rendszer melyik eleme sérülékeny.
De a rák végül is genetikai eredetű, nem?
Igen, amennyiben génhibák miatt jön létre, ám ezeket a hibákat az életünk során szerezzük. A folyamat elkezdődhet akár az anyaméhben is, hiszen a magzat az édesanyja életmódját éli.
Az egészséges életmóddal tudjuk leginkább felvenni a harcot a rák ellen?
Az egészséges életmód sokat segít, de nem változtatja meg a környezetünket. A városok légszennyezettségi mutatói nem javulnak attól, ha nem dohányzunk, eleget mozgunk, jól alszunk és egészségesen táplálkozunk. És nem a „szálló por koncentrációjáról” beszélek, hanem a levegőben levő kémiai anyagokról, kipufogógázokról és égéstermékekről. Ott vannak a rákkeltő vegyi anyagok az élelmiszereinkben is, az ipari múltunkból itt maradt, akár a talajban felhalmozódott szerves anyagok révén. A füstöléssel vagy használt olajban való sütéssel szintén sok karcinogén anyagot juttatunk a táplálékunkba.
Persze, fontos, hogy ne dohányozzunk, de nem tudunk annyira jól élni, hogy ne történjenek a szervezetünkben genetikai mutációk, és ezek valószínűsége az életkor előrehaladtával fokozódik. Ha elérnénk a 120 évet, amire kalibrálva vagyunk, szinte biztos, hogy mindannyiunkban kialakulna valamilyen daganatos betegség.
Tehát az a mondás, hogy „a rák megelőzhető”, túlságosan leegyszerűsített tétel. Az onkológiai gyógyításra valószínűleg mindig szükség lesz.
Rendszeresen hallunk arról, hogy karnyújtásra vagyunk a rákot végleg legyőző csodaszertől. Tényleg?
A rák kezelésében vannak sikertörténetek és sikertelenségtörténetek. Az emlőrák kezelése sikertörténet. A prosztata is, az esetek nagy részében. A tüdőrák vagy a korábban kezelhetetlennek hitt melanoma (pigmentált bőrdaganat, bőrrák) kezelésében is óriási fejlődés történt. De például a hasnyálmirigyrák még mindig óriási probléma, e téren sem a sebészet, sem a kemoterápia nem tudott előrelépést hozni.
Fotó: Farkas Norbert / 24.hu
Viszont új szemlélet terjed, miszerint nem az a jó módszer, ha műtéti úton eltávolítják a daganatot és kemoterápiát adnak, hanem ha abban segítik a beteget, hogy együtt éljen a tumorral.
A korai műtéti eltávolítás kemoterápiával kombinálva még mindig a leghatékonyabb, de a betegségek genetikai tulajdonságaira alapozott, úgynevezett célzott gyógyszeres terápia valóban egy másik, ígéretes irány. A különböző daganatokban különböző mértékű genetikai eltérések vagy – nevezzük így – hibák találhatók, és némely ilyen eltérést nagyon jó gyógyszerterápiás célpontként lehet használni. A célzott gyógyszerek csak a mutáns sejtet pusztítják, a daganatot nem engedik növekedni. Ehhez képest a kemoterápia elefánt a porcelánboltban.
Ráadásul sok, az esetek nagy részében nehezen elviselhető mellékhatással jár. Nem lehet legalább megszelídíteni?
Nehéz, mert a mellékhatások egyenesen következnek a kemókezelés logikájából. A kemoterápiás szer az osztódó sejteket tönkreteszi, illetve elpusztítja. A daganatsejtek nyilván osztódó sejtek, de a szervezetünk tele van egyéb, egészséges osztódó sejtekkel, amiket a kemoterápiás szer szintén elpusztít, mert nem képes differenciálni. Az más kérdés, hogy az ebből adódó mellékhatásokat hogyan lehet elviselhetőbbé tenni. Ezt hívják szupportív terápiának, ami kiterjed a csontvelő, a vérképzés segítésére, ezek viszont legalább olyan költségesek tudnak lenni, mint maga a kezelés.
Nem lehet, hogy az egész kemoterápiát el kéne engedni lassan?
Az még korai lenne.Ma már többféle kemoterápiát kombinálnak, hogy kisebb eséllyel alakuljon ki a daganat rezisztenciája, ugyanis a ráksejtek populációja képes megtanulni az ellenállást a kemóval szemben. Az tény, hogy kemoterápia elérte a lehetséges hatékonysága csúcsát. Ez a kezelés a jelenleginél jobb már nemigen lesz. Egyelőre nincs szó arról, hogy be kell szüntetni, de meg kell próbálni intelligensebben használni, mondjuk csak azoknak adni, akiknek szükséges.
És ezt hogyan tudják eldönteni?
Mondok egy példát. Az emlőrákok már a kezdeti stádiumban is sokfélék lehetnek. Egyesek agresszívek lesznek később, de vannak, amelyek soha nem lesznek azok, és ilyenkor nem lenne szükség kemoterápiára. Jó volna megjósolni, hogy melyik daganatból mi lesz, és ki is alakítottak már erre genetikai teszteket.
Ugyanis csupán a betegek durván egyharmadánál szükséges a kemoterápia, a többieknél nem.
Az emlődaganatos betegek kétharmada fölöslegesen kap kemoterápiát?
Körülbelül.