Tegnap délelőtt
volt a miskolci repülőtér úgynevezett óév búcsúztatója. Az idei lényegesen másabb, mint a korábbiak, ezúttal a repülés megszállottan szerelmesei nemcsak a mögöttünk hagyott évtől köszöntek el.
Damoklész kardjaként lebeg felettük április 13. a kiköltözés dátuma. Szombatra esik. Amikor végleg lehúzzák a rolót, bezár a repülőtér ahol több száz pilótát, ejtőernyőst neveltek az utóbbi egy évszázadban. Bezár a klub, amelyben nemcsak vezérkari repülősöket, hanem egyszerű deszantosok sokaságát képezték ki a városszéli óriás gyepen. Ott ahol megszámlálhatatlanul sok sikeres repülőnapot rendeztek. Itt sok olyan vadászpilóta hasította már az eget, amely korábban ezen a helyen még a „Kétszer kettő néha öt” című filmből megismert Góbéval csörlőzött először a magas kék országútra.
A klubban még tanácstalanok, nem sejtik a jövőt. Olyat is hallottam, hogy a gépeket eladják, a tagoknak kedvezményesen aztán ki-ki kedvére ott folytatja, ahol talál magának felszállópályát.
Király Károly az MScEcon igazgatója aki sosem adja fel. Ő az aki mindenkinél többet tud a jövőről. Szerinte most amikor a légierő fejlesztése és a polgári repülés kiterjesztése prioritást élvez a kormánynak támogatni kell a jövő pilótáinak a kiképzését. (képünkön)
szantograf.hu
