2018 szokatlanul
eseménydús év volt. Egy olyan év, amikor a hosszú békeidők után, amelyben a fejlődés volt a természetes, egyre inkább a jövőnkkel kapcsolatos pesszimizmus lett a meghatározó és egy a mostaninál kevésbé vonzó világ képe kezd kirajzolódni. Egyesek szerint a változások oka, hogy lassan kihal az a generáció, akiknek az első vagy a második világháború még személyes élmény volt.
Velük együtt tűnik el ezeknek a tragédiáknak a tanulsága és megoldásai is: az emberi jogok fontossága, az igazság kiderítésére törekvő párbeszéd, a jogszabályok sérthetetlenségének elve vagy éppen az állami ellátórendszerek fontossága, amelyek segítenek megőrizni az emberek méltóságát és esélyt adnak, hogy a szegények kitörjenek jelenlegi helyzetükből. És ha mindez nem lenne elég egyre közelebb kerülünk egy környezetvédelmi krízishez, a világgazdasági rendszerek pedig átalakításra szorulnak, hogy végre ne növeljék, hanem éppen ellenkezőleg: csökkentsék a jövedelmi különbségeket.
Az én generációm feladata, hogy ezekre a kihívásokra válaszokat találjunk és inspirációt adjunk. Nekünk kell majd odaállni gyermekeink elé és megmagyarázni, miért engedtük, hogy a világ rossz irányba induljon ezekben a sorsfordító években. Ez óriási felelősség, azonban sokszor éppen a legnagyobb kihívás segít abban, hogy világosan lássuk a fontos dolgokat és új, pozitív irányok felé induljunk el. Én elsősorban ezekről a kérdésekről gondolkodtam idén, amelyben a következő könyvek segítettek. Mivel, én Svédországban nőttem fel és a nyelvet csak a szüleimtől tanultam, ezért sajnos magyarul nehezebben írok és olvasok, mint angolul. https://index.hu/gazdasag/penzbeszel/2018/12/31/arvai_peter_konyvajanlo/