A Brexit népszavazás környékén
jelent meg az alábbi cikk, ami akkor nem jelent meg magyarul. Pedig nagyon tanulságos és figyelemreméltó írás egy brit történésztől, Tobias Stone-tól, aki a jelenlegi világpolitikai történéseket párhuzamba állítja a történelem során világháborúhoz vezető eseményekkel. Fontos, mert nagyon közel kerültünk most a legújabb Ferdinánd főherceg pillanatunkhoz.
“Úgy tűnik, újra egy olyan ostoba időszak kezdetén állunk, amit az emberiség szabályos időközönként önmagára mér. Amit itt felvázolok, csak az én történelmi adatokon alapuló véleményem, és azzal a szándékkal osztom meg, hogy vitát ébresszen, és egy szélesebb körű párbeszéd részévé váljon.
Végzettségem szerint régész, történész és antropológus vagyok. Ez arra sarkall, hogy nagy történelmi mintázatokban gondolkodjak.
Úgy látom, a legtöbb ember által belátható történelmi perspektíva legfeljebb annyi, amennyit a szülők és nagyszülők elmesélnek, nagyjából kb 50-100 év. Ahhoz, hogy ennél többet átlássunk, olvasnunk kell, megérteni az olvasottakat, és képessé válni arra, hogy lefejtsük róla mindazt a propagandát, ami elkerülhetetlenül rátelepszik minden történet elbeszélésére. Az egyetemen megbuktam volna, ha nem lettem volna képes összevetni egy elmélet kettő, de inkább három, egymásnak ellent mondó nézőpontból történő tárgyalását. Egyetlen verziót szentírásnak elfogadni alapjaiban mond ellent a Brit Akadémia fő módszertanát képező összehasonlító elemzésnek. (Más rendszerekről természetesen nem tudok biztosat állítani, bár elég valószínű, hogy nem mind hasonlóak ehhez.)
Megnövelve a látószöget szembeszökő az a tény, hogy mi emberek hajlamosak vagyunk olyan teljes összeomlást jelentő korszakokba belecsúszni, melyeket többnyire saját magunk állítunk elő.
[Ez a praktikus kis lista összefoglalja az összes háborút a történelem folyamán.] A háború valójában társadalmi norma az emberek számára, de időről-időre valami jóval nagyobb horderejű dolog is közbejön. Engem sokáig foglalkoztatott a Fekete Halál, ami jóformán elpusztította Európát. Bocaccio Dekameronjának elején láthatjuk, milyen volt Firenze a pestis szorításában. Ez annyira minden elképzelést felülmúló volt, akár később Somme, Hiroshima vagy a holokauszt. Azt gondolom, hogy lehetetlenség beleképzelni magunkat az akkori viszonyokba. Azoknak, akik a pestisjárvány kellős közepén találták magukat, ez maga lehetett a világvége.
Ám az emberek meghatározó tulajdonsága az alkalmazkodási képesség. Számunkra magától értetődő, hogy túléltük a pestist, azoknak az embereknek viszont, akik akkor éltek, elképzelhetetlen lehetett, hogy az akkori társadalmi berendezkedés tovább éljen. Sok szempontból és hosszú távon a Fekete Halál pozitív hatást fejtett ki. Itt olvasható egy jó összefoglalás:
„A betegség minden korosztályból a legtörékenyebbeket célozta meg, és rendkívül rövid időszak alatt százezreket meg is ölt, így erőteljes természetes szelekciót vitt végbe, megsemmisítette a leggyengébbeket minden társadalmi rétegben Európa-szerte. … Szignifikánsan változtatta meg a társadalmi összetételt jó néhány régióban. A tragikus népességfogyás munkaerőhiányt okozott, a munkaerőhiány pedig emelkedő fizetéseket. A termékek ára leesett. Következésképpen az életkörülmények javultak, az emberek például elkezdtek több és jobb minőségű élelmiszert fogyasztani.”
Ezzel együtt azok számára, akik túlélték a pestist, illetve a világháborúk, a szovjet éhínség, és a holokauszt idején éltek, felfoghatatlannak tűnhetett, hogy az emberiség ezekből talpra tudott állni. A Római Birodalom bukása, az angol polgárháború … hosszú a lista. Mind hatalmas rombolás, melyekből az emberiség újraéledt és továbblépett, gyakorta jobb formában mint azelőtt.
Rövid távon az emberek gyakorta azt gondolják, hogy minden rendben, aztán a dolgok hirtelen elszabadulnak, és annyira megállíthatatlanná válnak, hogy súlyos romlást hozunk magunkra. Azok számára, akik akkor éppen ebben élnek, mindez átláthatatlan és érthetetlen. Később a történészek szeme előtt összeáll és tisztán látszik, hogyan vezetett egyik dolog a másikhoz. A Somme-i csata centenáriumán nagyon megrázott az a felismerés, hogy ez közvetlen következménye volt egy osztrák főherceg meggyilkolásának Boszniában. Nagyon kétlem, hogy akkoriban bárki is felmérte volna, hogyan vezet majd egy európai királyi családtag megölése 17 millió ember halálához.
