„Európa nagyságát, erejét és dicsőségét az egymással egyszerre versenyző és együttműködő nemzetek adták. A nemzetek tisztelték egymás jogait, védték polgáraik érdekeit, jól tudtak együttműködni, és közösen részesültek a béke, a gyarapodás és a biztonság áldásaiban” – jelentette ki népünk, két nemzetközi focimeccs között átmenetileg itthon tartózkodó tanítómestere az október 23-i ünnepség alkalmával megtartott rendhagyó történelemóra és nem rendhagyó szellemi ámokfutás keretében.
A fenti kijelentés végérvényesen megcáfolja azt a közkeletű vélekedést, miszerint a magyar oktatás régebben (értsd: a szocializmusban, amikor még tisztelték a tanárokat, és senki nem ásta alá a műveltség roppant épületét liberalista-vekerdysta nyafogással) magas színvonalú lett volna.
A nemzetek közösen részesültek a béke áldásaiban – szóval ezt mondta. Nehéz elképzelni mire gondolt konkrétan (Jó napot, kalapot szeretnék venni. És mire gondolsz konkrétan, Móricka? Hát, konkrétan a dugásra lopásra, de most kalapot szeretnék venni.), mert a százéves háborút lezáró majdnem három napig tartó öldöklésmentes időszakot leszámítva az elmúlt háromezer évben nem akadt olyan egybefüggő 24 óra, amikor a kontinens területén valamilyen hadászati tevékenység ne zajlott volna, beleértve természetesen egymás országainak megszállását, kifosztását, egyes részeinek elcsatolását vagy szabadságtörekvéseinek vérbe fojtását. Ez volt műsoron az ókori görögöktől egészen 1945-ig (Kelet-Európában: 1990-ig, a Balkánon: 1999-ig).
Európa története a háborúk története. https://hvg.hu/itthon/20181026_Gomperz_Ha_nem_figyelunk_ebbol_haboru_lesz
