Ámbár gyengeelméjű
volt, ez a Magyar-Szovjet-Barátság tér mezőnyében nem tűnt fel senkinek, tekintve hogy ez volt az általános állapot. Áhítattal nézett fel rá az udvar mezítlábas, klottgatyás férfitársadalma, mert még mi sáskát, szöcskét és gilisztát ettünk, ő a táplálkozási lánc magasabb szintjére jutva pálinkás kenyeret. A nagyanyjától kapta nap mint nap uzsonnára, hogy ne vihogjon már állandó jelleggel, de ő attól csak még jobban vihogott, s nem adott belőle senkinek. Az udvar apraja-nagyja vallásos révülettel nézte, mikor a csöpögő kenyérbe jóízűen beleharapott, holott Vass Béla egyszer fogadásból megette az apja Rigájából kiesett vasrugót, máskor pedig egy kislábasnyi porral kevert homokot. Nagy dolog, nem hatott meg senkit, mindnyájunknak Sas Irén uzsonnájából kellett volna egy falat. A képen a szerző.
http://www.litera.hu/hirek/keresztury-tibor-csokszor-csok-ez-a-vegzetem
