alfahir.hu Schiffer Andrással
beszélgetett a futballról, Gyurcsány Ferencről, az elszámoltatás bárdjáról, a Fideszről, a migrációval kapcsolatos tévedéséről, a bérunióról, a Jobbikról, az LMP-ről, Vona Gáborról, Novák Elődről, Simicska Lajosról, a holokausztról, a holokauszt-iparról, valamint az újrakezdésről, és az elvonási tüneteiről.
Legutoljára tavaly áprilisban beszélgettünk hosszasan, akkor azt jósolta, hogy bajnok lesz Vasas. Ez nem igazán jött be, sőt, idén tavasszal ki is esett a csapat az első osztályból.
Nem lett telitalálat. De ebben pont az a felháborító, hogy az a játékosállomány, amivel a Vasas várta egy évvel ezelőtt az EL-selejtezőn a Beitar Jeruzsálemet, bár elmaradt a Fraditól, a Videotontól, de a dobogóra odafért volna. Ezért különös és meglehetősen magyaros, hogy sikerült csont utolsóként kiejteni a csapatot.
Nem lehet, hogy inkább az az igazság, amit a fideszes Tiba István képviselő mondott? Szerinte azért kellett kiesnie a Balmazújvárosnak, mert nincs annyira közel a tűzhöz, mint a szintén fideszes Tállai András.
Tiba Istvánnak azt tudom mondani, jó reggelt kívánok, nem kellett volna beszállnia ebbe a buliba! Nyilván Tiba Istvánnak igaza van, ám speciel a Vasas kieséséhez a kormánynak, az MLSZ vezetésének semmi köze nem volt, kizárólag saját magának, és a menedzsmentjének köszönheti azt. De az is biztos, és ezt személyesen is anno elmondtam a miniszterelnöknek a parlamentben, amíg a professzionális és piacképes labdarúgásnak a szervezeti kereteit nem teremtik meg, futballidegen kifejezéssel élve, nincs meg a minőségbiztosítása ezeknek a sportszervezetnek, amíg Magyarországon boldog-boldogtalanból lehet klubvezető, játékosmenedzser, addig minden egyes TAO-forint, direkt támogatás kidobott pénz. Az NB1 mezőnyének a felét társadalmi bázis nélküli falusi csapatok adják, persze lehet itt hülyéskedni, hogy a Felcsút kupadöntős, de nincs értelme.
A Felcsút NB1-es tagsága mutatja a legjobban, hogy ez az egész nem igazi.
A Felcsút, mint élvonalbeli klub létezése egy perverzió. És nem látom, hogy a miniszterelnöknek mi az ambíciója a magyar futballal. A futballőrületével ugyanis iszonyatos kockázatot vállal, ami politikailag hasznosulna is, ha olyan élményeket tudna okozni a focink, mint a 2016-os Eb-szereplés. De jelenleg – finoman szólva – nincs kódolva a siker. S ha még el is fogadjuk, hogy ez a történet tisztán a lopásról szól, könyörgöm, ha a sportág sikeres lenne, akkor még több pénzt lehetne belőle kilopni! A magyar válogatott pedig ennek az iparágnak a kirakata.
Nézzük akkor a másik kirakatot, a parlamentet! Van egy tök jó padsor, Szél Bernadett, Ungár Péter, Gyurcsány Ferenc, így egymás mellett. Nem hiányzik innen egy Schiffer András?
Nekem nagyon nem hiányzik.
Megmérkőzhetne újra Gyurcsány Ferenccel.
Őszintén szólva, engem nem érdekel a volt miniszterelnök. Az egyik nagy tévútja volt a komplett ellenzéknek, hogy a választást megelőző egy évben aránytalanul sokat foglalkozott a DK-val. Amíg az ellenzék Gyurcsány Ferenccel van elfoglalva, addig Orbán Viktor hátradől, és rendel egy kávét.
Viszont azt tudja a DK harsogni a parlamentben, hogy megbukott a Fidesz elszámoltatási politikája. És Sukoró kapcsán ehhez Önnek is köze van.
’90 óta az egyik nagy erkölcsi tehertétele a magyar demokráciának, összefüggésben persze a lusztráció és az aktanyilvánosság elmaradásával, hogy az elszámoltatás egy olyan bárd a mindenkori kormányzat feje fölött, amiről mindenki tudja, hogy sohasem fog lecsapni.
Pedig a társadalom érdeke lenne, hogy lecsapjon, nem?
De erről nem beszélni kellene, hanem cselekedni.
“A ’14-es és a ’18-as ciklusban is meglehetősen viccesnek találtam, hogy a kampány utolsó heteiben a mérhetetlen támogatottságú pártok is hosszabbnál hosszabb börtönbüntetéssel fenyegették Orbán Viktort, Simicska Lajost, majd pedig Mészáros Lőrincet.”
Természetesen, az ebül szerzett vagyont vissza kell szerezni, de jogállami keretek között. Szerintem egy felelős ellenzéki pártnak a parlamenti demokráciában az a feladta, hogy a korrupció ellenes politikában is alternatívákat mutasson fel, ne pusztán elszámoltatással fenyegessen. A rendszerváltópártok is belengették az elszámoltatást, még sem történt semmi már ’90 után sem, vélhetően azért mert a kéz kezet mos.
Jó, de ez utóbbi biztosan nem igaz az úgynevezett XXI. századi pártokra.
Csakhogy a XXI. századi pártok nem kerültek a kormányzás közelébe.
Hogyan lehet egy korrupció elleni harcban alternatívát felmutatni? Ezt nem értem.
Például többször benyújtottam olyan korrupció ellenes törvényjavaslatokat, amelyek arra vonatkoztak, hogy a közbeszerzési eljárásoknál, az állami földbérleti pályázatoknál a pályázati határidő eltelte utáni online- nyilvánosság legyen érvényességi feltétel. A Jobbiknak is volt hasonló beadványa. Az offshore-talanításra is volt javaslatom. Természetesen nem bolondultam meg, nem gondolom azt, hogy bármilyen ellenzéki törvénycsomag százezreket mozgatna meg, ám a hatalmon lévők ilyen hőfokú fenyegetésének az eredményét április 8-án megláthattuk. Viszont egy olyan ellenzéki erő, amelyről elhiszik a választók, hogy tudja mit akar, és felvázol egy világos narratívát az orbáni narratívával szemben, amelyben elhelyezi az embereket térben és időben, az már kihívás lenne a hatalom számára.
De hogyan lehet most egy másik narratívát elmondani? Beszélhetünk itt jogszabályokról, rendszerkritikáról, bázisdemokráciáról, egy a lényeg, hogy ne erőszakoljon meg minket az arab! Már az sem érdekel senkit, ha lopnak tőle.
Ennek az immunitásnak százmillió oka van. A magyar ember szkeptikus és cinikus a politikával, a politikusi hivatással szemben, a korrupció egy ponton túl már nem fogja megrázni. Nem azt mondom, hogy nem kell leleplezni a Fideszt, de egy dolgot felvetnék, amiről az elmúlt 2 évben kevés szó esett. A 2010 előtti kormányzat is lopott, viszont azt el kell ismerni, hogy 2010 és 2018 között nagyságrendileg nagyobb vagyont rendelt a fideszes vezérkar a saját rendelkezése alá, mint ami közvagyonra a ballib oligarchák rátették a kezüket. Bár ez a vagyon még mindig nem akkora, mint amit a ’88-’96 között a posztkommunista nomenklatúra meglovasított. Ám, ami a lényeg, a ballibek egyetlen egy forint meglovasításához sem tudtak történetet rendelni. Az MSZP-SZDSZ-szavazó tényleg úgy látta, hogy az ő szavazatával sinkófálják el a közvagyont. És mi történik most a Fidesz-szavazóval, miközben nagyságrendileg nagyobb lopásokra derül fény?
“Azt az érzetet keltik bennük, hogy az Orbán Viktor rendelkezése alá vont komplett iparágakra, latifundiumokra szükség van ahhoz, hogy a kormány erős bázison nyugodjon, hogy a magyar állampolgárt meg tudják védeni, hogy ne térjen vissza a Gyurcsány-féle rendetlenség, és ne lepjenek el minket a migránsok.”
Hazugság? Cinizmus? Igen! De a Fidesz célt rendel a lopást mögé.
De ehhez ki kellett alakítaniuk egy érzületet.
Pontosan. Mint amilyen volt a bérunió is. 2017 eleje óta másfél erős ellenzéki innovációt láthattunk – a fél a Botka László “fizessenek a gazdagok” kampánya, de mire annak a részletei kibontásra kerültek volna, Botka elsüllyedt ebben az összefogós dagonyában -, a másik pedig a Jobbik béruniós kezdeményezése.
“A bérunió világosan kitette az asztalra a rendszerváltó elit – amelynek tagja Orbán Viktor is – ősbűnét, hogy tudniillik azzal hitegették a magyar embereket, hogy itt tíz-húsz éven belül legalábbis burgenlandi fizetések lesznek, másrészt azt is megmutatta, hogy az egész EU nem arra lett kitalálva, hogy a félperiféria országai valaha fölzárkózzanak.”
De arra is rámutathatott volna, hogy a globális kapitalizmus korszakában a kizsákmányolás elsősorban a periféria-félperiféria országait sújtja. Egy olyan kérdésről kezdett el a Jobbik beszélni, amely megmutatta a magyar ember helyét az országban és a világban is. Ez az a munka, amit Orbán Viktor elvégzett, és ez az amit a Jobbik menet közben elengedett.
Azért voltak olyan pillanatok, amikor nem működött a NER. Például Tapolcán, ahol Orbán Viktor nix ugribugrizott.
2014 októbere és 2015 májusa egy különleges időszak volt, akkor meglátszódott a NER sebezhetősége, aztán megérkeztek a miniszterelnök számára felmentő migránsok. De nemcsak a migrációs krízist, hanem az arra épülő uniós válságot, és a geopolitikai folyamatok is ügyesen lovagolta meg, és fordította a maga javára Orbán Viktor.
“Ez is egy tévedésem volt, még 2015 nyarán is azt gondoltam, hogy az egész migrációs válság, mint belpolitikai termék, le fog csengeni pár hónap alatt.”
Persze néhányszor be kellett lökni a motort, például a kvótanépszavazással, de ez a téma kitartott egészen a választásokig.
