– Minket nevez migránsnak az Orbán?! Akkor a Kriza Ákos micsoda!? – céloz a miskolci polgármester erdélyi származására. Némi románozás után egészen az ő ükszüleiig megyünk vissza, ők is a számozottakban éltek.
– Orbán Viktorra szavaztam volna, de nem fogok, mert szidta a miskolci cigányokat. Úgyhogy még az is lehet, hogy el sem megyek a választásra. Majd meglátjuk, hogy leszek, akkor majd eldöntöm – mondja az öléből egy szétszedett hamburgert majszolgatva Szabó Mihályné.
Azért nem főzött, mert utolsó napját tölti a VIII. utcában. Megy a „Marx térre”, ott kapott végre egy lakást, ahova már elköltözik. Ez lehetett úgy a tizedik, amit elfogad, amúgy pár évet leszámolva itt élte le az életét. Félig lebontott VIII. utcai otthonában, ahol már zsákokban áll a holmija.
– Négy éve nem is festettem ki, nem tudtam, mi lesz – néz körül utoljára. Szép lakásba költözik, ahol van víz, mosdó, mégis nehéz szívvel megy, szerette ezt a környéket. Ugyanolyan magától értetődő természetességgel mondja, hogy jó volt itt élni, mint azt, hogy az utóbbi időben már nem tudta nyitva hagyni a bejárati ajtót a patkányok miatt. Mikor kikísér minket, nyitva hagyja, talán dacból. Elvégre elmegy innen, az ő jövője már a „Marx téren” van.
Pár sarokkal lejjebb a Lyukó-patak vize szalad, átbucskázva a sörösdobozokon és a széttört tévén, a kibelezett hűtőn. Az V. utca felé, az elbontott házak helyén álló, döngölt föld felé pislogó fiatalok sietnek. A vasút felől jönnek, kezükben jókorára megtekert cigaretta jár körbe. Hiába, Miskolcon nagy a mozgás.
Bővebben itt. https://mno.hu/belfold/hala-a-remek-varosvezetesnek-csak-ugy-pucoltak-innen-tyu-tyu-tyu-2455623?utm_source=feed&utm_medium=rss
