Erős nap volt a hétfő a magyar a demokrácia történetében. Először kiderült, hogy budapesti 17. egyéni választókerületben, azaz Soroksáron és Csepelen az országgyűlési választáson induló 45 párt közül 23 is csalhatott.
Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy 23 párt ívein talált a választási bizottság elhunyt személytől származó ajánlásokat.
Végül a bizottság 16 jelöltet elutasított, 8 pedig magától visszalépett. Aztán Szegedről jött a hír, hogy ott meg tíz jelölt csalhatott az ajánlásokkal.
Eddig Monoron, Újpesten, Erzsébetvárosban és Zuglóban derült ki, hogy tömeges csalások történtek, de számos további gyanús eset is adódott már. Van ahol megkétszereződött az indulók száma, Hajdúszoboszlón például összesen 53 jelölt tervezett indulni.
Az pedig már alapból gyanús, hogy minden eddiginél több, összesen 23 párt állított országos listát.
A csalások minden esetben az ajánlások köré szerveződtek, a minta azonos: a jelöltek hamis aláírásokkal igyekeztek elérni azt, hogy indulhassanak az országgyűlési választásokon. Az új ajánlási rendszerben ugyanis a korábbinál jóval egyszerűbbé vált csalni, egyszerűen csak át kellett másolni egy másik jelölt ajánlásait, hogy meglegyen az induláshoz szükséges 500 aláírás.
Az ajánlások másolása azonban tilos, sőt, bűncselekménynek számít. A fenti esetek nagy részében a választási bizottságok delegáltjai büntetőfeljelentést is tettek választás rendje elleni bűncselekmény miatt. Ez három évig terjedő szabadságvesztéssel is járhat, ha sikerül bizonyítani.
De ha nincs is szó csalásról, akkor is nehezen érthető, hogy miért gondolja úgy egy választókerületben akár 25 jelölt is, hogy érdemes elindulnia az országgyűlési választáson, tudva, hogy a nagy pártok jelöltjein kívül szinte esély sincs arra, hogy bárki bekerüljön a parlamentbe. Sőt, a négy évvel ezelőtti választás eredményei alapján még az is csúcsteljesítmény lenne, ha a jelöltek nagy része egy százalék fölött végezne.
A válasz a kérdésre az, hogy a hivatalos jelöltség egy zsák pénzzel jár.
