1928. december
26-án született Tolcsván. Édesapja szőlőtermesztéssel, feldolgozással és borkereskedelemmel foglalkozott. Innen eredt a szőlő és a tokaji bor iránti szeretete.
A tolcsvai elemi iskola után a Sárospataki Református Kollégiumban kezdte meg gimnáziumi tanulmányait. Bejáró diákként jó tanuló volt, aki falujából naponta kora hajnalban indult gyalog, majd vonattal Sárospatakra és vissza. A fáradságos utazást is saját tudásának, tapasztalatainak gyarapítására fordította. Számtalan ismerőse volt a vonaton, felnőttek is felfigyeltek rá és szívesen beszélgettek vele a világ dolgairól.
Kényszerűen véget értek idő előtt a gimnáziumi évek. Szüleit, azok testvéreit, kishúgát, számos unokatestvérét, családjának 15 tagját veszítette el a holocaust során. A sátoraljaújhelyi gettóból Auschwitzba történő deportálása után fakitermelő munkára került és a csoport legfiatalabb tagjaként valahol a mai Németországban, életben maradt.
Hazatérve Tolcsvára azzal szembesült, hogy 17 évesen kell új, önálló életet kezdenie. Jó fejű, tehetséges fiatalemberként több pénzügyi és banki tanfolyamot végzett, majd a Hangya Szövetkezetnél kezdett dolgozni. Rendkívüli szorgalom és precizitás jellemezte munkáját. Felsőfokú tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán már bankigazgatóként, két gyermekes édesapaként 1968-ban fejezte be, kiváló eredménnyel.
A Magyar Beruházási Banknál, a későbbi Állami Fejlesztési Banknál, végül a bank egy részéből alakult Budapest Banknál dolgozott több mint 40 éven keresztül előbb a megyei, majd az észak-magyarországi régióért felelős igazgatóként.
Teendője akadt bőven, hiszen a ’70-es – ’80-as években fejlődött legdinamikusabban Észak-Magyarország. Ekkor valósultak meg a régió és Miskolc legjelentősebb fejlesztései. Az ő szerepe az állami nagyberuházások banki hátterének biztosítása volt a kohászat, bányászat, gépipar, vegyipar, porcelángyártás, de még az oktatás területén is.
Eközben más területen is hasznosította szakmai tudását: részt vett a MESZÖV, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) és a METESZ munkájában, tagja volt Miskolc Megyei Jogú Város Tanácsának, majd a miskolci önkormányzat bizottságainak. Számtalan döntés előtt kérték a véleményét, mert köztudott volt, hogy ő minden hozzá küldött anyagot alaposan áttanulmányoz és részletesen elbírál.
Több alkalommal töltött be igazgatósági, felügyelőbizottsági-elnöki feladatot, amelyeket mindig körültekintően látott el.
2010-ig külső tagja volt a Miskolci Önkormányzat Gazdasági- és Közbeszerzési Bizottságának, megalapozott állásfoglalásán mindig tükröződött, hogy szenvedélyesen szereti Miskolcot, amelyhez családja, számtalan barát, kolléga, ismerős kötötte.
Kuratóriumi elnöke volt egy egészségügyi területen aktív alapítványnak is.
Élete végéig baloldali ember maradt. Tagja volt az MSZMP-nek, a rendszerváltás után pedig az MSZP-nek, ahol a párt szakmai testületeinek vezéralakjává vált. A párt miskolci szervezetének pénztárnoka, az Északi Szegfű Alapítványnak kuratóriumi elnöke volt. Feleségével, Évával a választási időszakban a párt utcai kitelepülésein korát meghazudtolva dolgozott, agitált, osztogatta a szórólapokat, de a majálisokon és Szegfű Bálokon is örömmel vett részt.
Kivette részét a Mályi-tó fejlesztéséből is, ahol családjával negyven éven át töltötte a nyarakat baráti társaságban. Visszatérve a családi hagyományokhoz a Pingyomon szőlőt termesztett és éveken keresztül gyerekei és unokái körében élvezte a szüretek bensőséges hangulatát.
Súlyosbodó betegsége miatt Budapesten élő gyermekei kérésének engedve, 2016-ban költözött a fővárosba. „Miskolchoz, Borsodhoz köt minden” – mondta gyakran. Ahogy egyik unokája megállapította: „Laci papával korán el kell indulni a virágoshoz, mert útközben sok-sok emberrel találkozik a főutcán és emiatt az út sokkal tovább tart.”
2018. február 6-án az emberszerető, bölcs férfi, dr. Kádár László – Laci bácsi – eltávozott az élők sorából.
Búcsúznak tőle: felesége Éva, 60 évi meghitt házasság után, két gyermeke, öt unokája és sokan, akik ismerték, tisztelték Hegyalja szülöttét, Miskolc város hűséges hívét és legfőképpen tartós értékeket teremtő polgárát.
