Dávid József nem
kezd tudományos magyarázatba, egyszerűen saját életének a történetét hozza példaként.
– Én is szegénységből jöttem. Kilencéves voltam, amikor édesapám meghalt, édesanyám egyedül nevelte fel a négy gyerekét. Amikor felnőttem, nem ültem itthon soha, mindig dolgoztam. Annak idején az útépítőknél, aztán falugondnokként, majd polgármester lettem. Én azt vallom, hogy aki akart, és tett is érte valamit, előrébb tudott jutni – jelenti ki határozottan.
Egyébként csodálkozik, hogy Fáj az ország legszegényebb településeinek egyike. Azt mondja, majd’ minden udvarban áll egy kocsi, igaz, régiek, de ahol az embereknek telik autóra, nem lehet azt mondani, hogy olyan nagyon szegények. Aztán a munkáról esik szó.
– Az igaz, hogy munkalehetőség nem nagyon van Abaújban. Nálunk, aki akart és tudott dolgozni, mindenki közmunkás volt. Olyankor 160-an is. Az 50–70 ezer forint csak több, mint a 22 ezer. http://www.boon.hu/en-is-nagy-szegenysegbol-jottem/3739580
