A fiú átrepült a motorháztetőn, eszméletlen, rángatózik, de ez csak a diszpécser ötödik kérdésére derül ki. A protokoll szerint a legfontosabb ugyanis, hogy megvan-e a gázoló, milyen autó ütötte el, annak mi a rendszáma – a beteg állapotáról még egy szó nem hangzott el, holott éppen az azonnali, akár életmentő segítség lenne a lényege a vészhelyzetekre kitalált rendszernek, amelyben éppen az idő a legfontosabb tényező.
A mentésirányítók fel vannak háborodva, azt mondják, erőszakkal tolták le a torkukon a központosítást, de ők nem akarnak asszisztálni betegek halálához. Szerintük nemcsak a mentési szaktudásnak, de a helyismeretnek a hiánya is veszélyezteti az időbeni segítségnyújtást. Mindennapos eset, hogy hosszas adminisztratív beszélgetés után a bejelentő rákérdez: „Mit csináljak a beteggel, amíg kiérnek a mentők, alig van már légzése”, amire ez a központ válasza: „Erre nem tudok mit mondani, nem értek hozzá, kapcsolom a 104-et.”
Az utóbbi időben ráadásul több olyan bejelentés is érkezett, ami után a mentőket nem az esemény tényleges helyszínére irányították. Bejárta a sajtót például annak a traktorbalesetnek az ügye, amelyben félrehallás miatt Tolmácsra riasztották Tóalmás helyett a kivonulókat, miközben a két település száz kilométerre van egymástól. Késve érkezett a segítség, a sérült meghalt. Más súlyos tévedések is előfordultak: jött például egy hívás a IV. kerületből, de az csak később derült ki, hogy ez a IV. kerület Érden volt – ez a lehetőség a központi operátornak eszébe sem jutott. De keverték már Szigetmonostort Szigetszentmiklóssal, küldtek autót Nagykáta helyett Szentlőrinckátára, sokszor még Újpest, Csepel, Budafok azonosítása is nehézségbe ütközik.
– Az Európai Unió csak azt írta elő, hogy működtetni kell a 112-es segélykérő telefonszámot, de azt nem, hogy a 104-es hívások átirányításával minden bejelentőnek kötelező először a 112-es központi hívásfogadó operátorával beszélnie – mondja Kunetz Zsombor oxyológus orvos, blogger. Szerinte érthetetlen, miért kell egy olyan rendszerbe lépcsőket építeni, ahol az idő és a pontos információ a két legfontosabb tényező.
– Jól látjuk, hogy a 112 jelenleg hogyan működik, illetve hogyan nem: mindennaposak az elértések, a félrehallások, amelyek miatt emberéleteket veszítünk el. Pedig még nem is teljes a 104-es szám integrációja. Még légimentős koromban vezettünk be egy olyan, vállalati hatékonyságot és biztonságot növelő rendszert, amelynek egyik fő alappillére a kommunikáció volt. Volt egy gyakorlatunk, amely arról szólt, miként vesznek el az információk többszöri áttéten keresztül. A kísérlet látványosan mutatta meg, hogy két-három lépcsőben már a fele sem marad meg a tartalomnak. Márpedig a 112-es operátorok nem mentősök, így a nekik átadott információ szinte biztosan sérülni fog. Ráadásul borítékolható a központi hívásfogadóban dolgozók és a mentősök közötti konfliktus is, aminek a jelei már most is látszanak egy-egy Facebook-bejegyzésben, és ami nem fogja segíteni a gördülékeny együttműködést. Egy komment szerint például előfordult, hogy az operátor az érintett mentésirányító régiójától igen távol eső városból érkező hívást adott át, és amikor ezt a mentős utóbb szóvá tette, az 112-es operátor megfenyegette– mondja a szakember.
Információnk szerint az elmúlt időben csak a közép-magyarországi régióban a mentésirányítók negyede hagyta ott az állását, a százfős létszám huszonhattal csökkent, és a távozók jórészt a 112-vel történt konfliktusokra hivatkoztak. Szerintük sokszor volt már a tesztüzem alatt is éles helyzetekben káosz. http://168ora.hu/csak-melltartom-meretet-nem-kerdeztek-laikusok-fogadjak-112-es-hivasokat/
