Béla egy borsodi kis faluban él a cigánysoron. Húszéves, nincs szakmája. Kétszer bukott általánosban, nem is fejezte be, pedig gyerekként még azt tervezte, hogy asztalosnak tanul majd Miskolcon. Tizenöt évesen lett szerelmes, akkor épp a hetediket járta. Jött a gyerek, azóta még kettő. Most nyolcan laknak egy fedél alatt, közülük csak Béla dolgozik, közmunkásként. A polgármester szereti, mert ügyes és szorgalmas, ami feladatot reggel kiadnak neki, azt délutánra el is végzi. Otthon folyton megy a tévé, de Béla soha nem nézi. Az okostelefonján internetezik, főleg a Facebookon lóg, hírportálokat nem olvas. A falujába is jutott Soros-ellenes plakát, de észre sem vette. Jövőre szavazhat először, fog is, mert a polgármester már szólt, hogy aki közmunkás akar maradni, annak el kell mennie. Béla emlékszik, hogy három éve a polgármester emberei csomagot osztottak a választások előtt a romáknak. A fideszes jelölt ajándéka a liszt, a tészta meg a krumpli, mondták.
Meg is választották – a nevére már nem emlékszik –, de mindegy, mert jövőre is ő indul. Teljes cikk itt
