A városházán felajánlották neki, nézzen meg Krasznokvajdán egy alkalmasnak vélt épületet, de az nem nyerte el a tetszését. Ahogy autózott lefelé a hegytetőről, meglátta a völgyben meghúzódó aprócska települést. Ez volt Szanticska. Nyolcan laktak benne. A folytatást már ismerjük.
Pálék eleinte kijártak a városból, két év után költöztek végleg oda. Addigra szinte teljesen elnéptelenedett a falu, az öregek meghaltak vagy elköltöztek.
Etelka néni maradt utoljára. Néha kicsit félt, mert az üres házakat idegenek kezdték fosztogatni. Pál István is találta magát meleg helyzetben. Egyszer a szolgálatból arra érkezett haza, hogy az egyik ház előtt teherautó, a másik udvarán csacsifogat áll, és pakolják a bútorokat.
– Hát, ti mit csináltok itt? – ripakodott rá a bandára. Válasz persze nem érkezett.
– Álljatok a falhoz!
A suhancoknak nem volt más választásuk. Pista elengedte őrkutyáját, elővette önvédelmi fegyverét és párszor a levegőbe lőtt.
– Most pedig mindent leraktok a kocsikról és elhúztok innen. Soha többé ne gyertek vissza, mert megbánjátok!
Addig nem vette le róluk a szemét, amíg a fosztogatók el nem tűntek a faluból. Másnap bevonták az önvédelmi fegyverét, és vizsgálatot indítottak ellene. Szanticskát viszont hosszú-hosszú évekig elkerülték a zsiványok. Ha egy turista elhagyta a fényképezőgépét valahol, legközelebb ugyanott találta meg. Teljes cikk itt. https://www.szabadfold.hu/aktualis/szanticska_eletben_maradt
