Lyukói közkutak
Az egyik legnagyobb magyarországi szegregátum, a Miskolc melletti, zömmel romák lakta Lyukóvölgy lakóinak vízellátásával, illetve annak hiányával korábbi riportunkban mi is foglalkoztunk.
A körülbelül négyezer lakosú szegregátum lakóinak utcai közkutakról kell a vizet a házakba cipelniük, amik a völgyben találhatóak, így a domboldalban lakóknak sokszor kilométereket kell gyalogolniuk vízért. Minél többet bír az ember egyszerre, annál kevesebbszer kell fordulni naponta, így a felnőttek sokszor 30-40 litert cipelnek egyszerre.
Bár a lakásokba nincs bevezetve a víz, az utakon annál több folyik: nincs se csatornázás, se vízelvezetés. Elég egy felhőszakadás, és a völgyben álló házakat rögtön elönti a víz, az eső pedig sokszor az udvari vécéket is kimossa.
A lyukóvölgyieknek a telente befagyó csapokkal is meggyűlik a baja, ilyenkor két lehetőségük van: vagy gyalogolnak még több kilométerrel odébb, vagy maguk olvasztják fel a csapot. Gumit, rongyokat csavarnak köré, azokat meggyújták, és addig égetik, amíg fel nem melegszik a kút.
Ottjártunkkor a lyukóiak is beszámoltak arról, hogy többször csökkentették a hatóságok a csapok víznyomását. „Állítólag azért csinálták, mert pazaroltunk” – mondta egy helyi férfi. A pazarlás azt jelenti, hogy nemcsak ivásra és főzésre, hanem mosásra és öntözésre is felhasználták a vizet.
Magyarországon törvényi előírás, hogy 150 méteren belül mindenkinek biztosítani kell az ivóvizet.
http://index.hu/belfold/2017/03/23/hazorzo_kutyakkal_viaskodnak_a_vizert_menetelo_romak/
