Lyukó: nagyon alulmotiváltak az emberek

Surányi Z. Andrást a film céljáról kérdezte az Északmagyar. Úgy fogalmaz: mindenképpen szerette volna bemutatni, világ elé tárni a Lyukóvölgyben tapasztaltakat. Mert az emberek erről másként nem értesülnek, hiszen nem járnak arra. A szegény vidékeket elkerüli. Lyukóvölgynek pedig egyébként is rettenetes a híre, jegyzi meg. A problémák gyökereit boncolgatva pedig elmondja: Lyukóvölgyben, munka és megélhetés híján, nagyon alulmotiváltak az emberek, teljes depresszióban élnek a nyomorban, nincs, ami kirángassa őket ebből. Évről évre csökkentek a szociális juttatások, munka (ahogy ők fogalmaznak) csak a városgazdánál van, ami magyarul a „közmunka”, de csak akkor, ha az illetékesnek megesik rajtuk a szíve. Ha jók voltak, akkor dolgozhatnak, ha nem, akkor nem kapnak munkát. Láttunk fiatalokat, akik nem tartják érdemesnek reggel felkelni. Bekapcsolják a tévét, és fekszenek egész nap az ágyban. Így telnek a napjaik. És akkor még nem beszéltünk az uzsoráról, ami szintén sok áldozatot szed arrafelé.
Surányi Z. András szerint nehéz megoldást találni erre a helyzetre, de úgy gondolja, segítenének a jó közösségi programok, a munkahelyek és olyan iskolák, ahol nem szegregáltan tanulnának a gyerekek. Most szinte mindannyian a vasgyári baptista iskolába járnak, ahol rendkívül jó programokkal, sok szeretettel, hozzáértéssel nevelik a gyerekeket a pedagógusok, de ez alapjaiban nem tudja megváltoztatni a lyukói emberek életét. Bővebben az Északmagyarban