Andras MurányiNovember 30-
án, a Népszabadság-kollektíva távozása után – közös megegyezéssel – magam is eljöttem a Mediaworkstől. Kemény, megrázó, szürreális másfél hónap volt, amelynek kiindulópontja máig indokolhatatlan: október 8-án kiiktatták a legolvasottabb, új minőséget hozó, szakmai és vizuális megújulása folytán példányszámát (példátlanul) megtartó közéleti napilapot, továbbá szintén felívelő pályára álló digitális kiadását. A legalábbis speciálisnak minősíthető hazai viszonyok és viszonyrendszerek közepette jelenleg nincs esély arra, hogy a Népszabadság csapata együtt maradjon – az a konstrukció, amelyen potenciális külföldi és magyar befektetővel dolgoztunk, e pillanatban nem valósulhat meg –, így a tárgyalássorozat végén elsősorban arra van lehetőség: a lap korábbi munkavállalóinak egy (nagyobb) csoportja másutt folytassa munkáját. Főszerkesztőként felelősséget érzek a Népszabadság bezárásáért, emiatt –
. Köszönöm, köszönjük 30 000 előfizetőnk és több ezer utcai vásárlónk kitartását, szimpátiáját, szolidaritását, s köszönöm, köszönjük a támogatását azoknak – Magyarországon és a határon túl –, akik október 8. után mellettünk voltak.
