Mit jelent önnek, hogy a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett? Azért ezt a megyében is kevesen mondhatják el magukról.
Kaptay György: (a képen balra, archív fotó)Nagyon sokat jelent és nagyon megtisztelő az MTA-tagság. Ugyan az elmúlt 30 esztendőben nem ezért dolgoztam, de most, hogy akadémikus lettem, nagy megtiszteltetésnek érzem. Köszönöm a miskolci akadémikusoknak, különösen Roósz Andrásnak, hogy támogattak, hiszen az ő jelölésük nélkül sok minden lehettem volna, de akadémikus biztosan nem. Talán a környezetem is meglepődött a hír hallatán. A folyosón ugyanis nincs időm fényezni magam, így nehéz kitalálni, hogy vajon mi folyik a csukott ajtó mögött. Az ajtóm egyébként csak csukva van és nem zárva, bárkinek, aki bekopog, szívesen segítek tudományos rejtvényeket fejteni vagy cikket írni.
– Kevesen tudják talán, mit jelent a levelező tagság?
Kaptay György: Az MTA-nak maximum 365 tagja lehet – kvázi minden napra jut egy akadémikus, leszámítva a szökőéveket. Ez a „rendes” és „levelező” tagok maximális létszáma, amit háromévente töltenek fel 365-re. Az igazi „nagy ugrás” a „nem tagja az akadémiának” és a „levelező tagja az akadémiának” állapotok között van. A levelező tagok ugyanis 6 év elteltével általában rendes taggá válnak, bár ez sem megy teljesen automatikusan. Az akadémiának 12 osztálya van, én kohómérnökként értelemszerűen a Műszaki Osztálynak lettem a tagja. Különleges, új feladataim egyébként a tagsággal nem lettek, azt leszámítva, hogy kicsit megszaporodtak a különböző felkérések. Az MTA Műszaki Osztálya havonta-kéthavonta ülésezik Budapesten. Ezeken az üléseken kell részt vennem, de még ez sem többletfeladat, hiszen az elmúlt években ún. „nem akadémikusi képviselőként” ugyanezeken az üléseken vettem részt, akkor még a tudományos fokozattal rendelkező, de nem akadémikus műszakiak választott képviselőjeként.
– Mikor kezdett foglalkozni a fémekkel, a nanotechnológiával, és miért pont ez érdekelte?
Kaptay György: A fémek szeretete családi indíttatás. Édesapám kohómérnök, Miskolcon járt egyetemre. Egyébként én a Dunántúlon, Almásfüzitőn nőttem fel, Komáromban végeztem a gimnáziumot és furcsa módon a Szovjetunión keresztül kerültem Miskolcra. Nevezetesen úgy, hogy valamiért nagyobb kalandra vágytam 17-18 éves koromban annál, hogy Pestre vagy Miskolcra menjek egyetemre. Akkor és ott a Szovjetunió felé volt nyitva az út (az USA felé még nem). Jó atyám azt mondta, hogy elenged, ha kohómérnök leszek. Az lettem. Színész is szerettem volna lenni, de ilyen szak nem indult a Szovjetunióban magyar anyanyelvű diákoknak. Az egyik kislányom azonban színésznő lett.
– Megbánta, hogy kohómérnöknek „kellett” lennie? Teljes cikk itt. http://www.boon.hu/akkor-mehetsz-a-szovjetunioba-fiam-ha-kohomernok-leszel/3273379
