A Németországban született Wille -Baumkauff Stefán az ország legkeletibb végében, Abaújszántón talált új otthonra. Azt mondja, soha nem unatkozik, a pince körül mindig van mit csinálni és minden év és évjárat egy új kihívás. A Pendits névre keresztelt pincével úttörők voltak itthon a biodinamikus szőlőgazdálkodásban, többek között erről is mesélt nekünk.
Kezdjük az elejéről: hogyan kerültél Magyarországra?
Édesanyám magyar, édesapám német volt, Balatonon ismerkedtek meg, a Kisücsökben konkrétan. Én Észak-Németországban születtem, ott is nőttem fel, Berlin-Hannover magasságában. Hárman vagyunk testvérek. Ez azért már jó északon van és elég hűvös van, nem is nagyon fázom most sem télen, a magyarok nagyon fűtenek.
Gyerekkoromban minden évben Zamárdiban nyaraltunk 3 hetet. Ott merült fel az ötlet a családban, hogy komolyan kellene foglalkozni a borászkodással. 91-ben vettünk Tokaj mellett egy pincét, aztán 95-től már nem Zamárdiba mentünk nyáron, hanem ide Abaújszántóra. Innentől adott volt a nyári program: gaz irtás, fűrészelés, szóval föld körüli tevékenységek. Az iskola után aztán egyből borászati gyakorlatra mentem. Elég kacskaringós utat jártam be, voltam gyakorlaton a Rajna-völgyben, jártam design iskolába, dolgoztam Wachauban, itt-ott a kereskedelemben, hiszen eredetileg azt tanultam. 2005-ben jöttem „végleg” Magyarországra. 2006 volt az első évjáratom. Édesanyám most is többet van kinn – Németországban – de valamelyikünk mindig a birtokon van. Ha ő jön, én tudok utazni.
Egyértelmű volt, hogy Magyarországra költözöl?
Hát most is megkérdezik legalább 3-szor egy héten, mit keresek itt, de szeretek itt élni, jó itt. Az első perctől kihívás volt, ez fontos nekem. Dolgozhattam volna Ausztriában, pénzügyileg jobban megérte volna, de teljesen más valami sajátot felépíteni. Falun nagyon kedvesek az emberek, télen egy kilo kenyér sem megy el egy héten, mindig máshol vagyok, mindig marasztalnak valahol. Teljes bolg itt. http://juniborbar.blog.hu/2016/10/31/_sosem_unatkozom_wille-baumkauff_stefan
