December elején az angliai
Windsorban rendezik az év idei utolsó nagy versenyét, a rövid pályás úszó világbajnokságot. A Rióban 3 olimpiai bajnoki aranyat szerző Hosszú Katinka a csapathirdetés előtt egy nappal az asztalra csapott.
A Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) elnöke, Gyárfás Tamás nyilatkozatai miatt Hosszú Katinka úgy döntött, ideje ismét megszólalnia. Januárban széttépte azt a szerződést, amit az elnök kínált neki, most tovább lépett.
Elöljáróban nyomatékosította, a felkészülése most is a legfontosabb, ezért nem reagált eddig az elnök által mondottakra, de úgy határozott, nem mehet el tétlenül a szavai mellett.
„Teljes mértékben értetlenül állok Gyárfás Tamás nyilatkozatai előtt, miszerint minden a legnagyobb rendben van köztünk. A szövetséggel való viszonyom továbbra is változatlan. Gyárfás Tamás volt az első, aki 2008-ban azt mondta, hagyjam abba az úszást és vonuljak vissza. Ha rajta múlik, Magyarország a riói olimpiáról 3 arany- és egy ezüstéremmel kevesebbel tért volna haza. Idén januártól teljes mértékben egyedül, a szövetség segítsége nélkül edzettem” – így indítja nyílt levelét a Facebookon, amit elküldött a szerkesztőségeknek is.
Állítja, megkönnyebbült, hogy a szövetség támogatása nélkül készült fel, mert teljes erőbedobással a felkészülésére koncentrált, ami szerencsére az eredményekben is megmutatkozott.
„A helyzet nem hogy nem változott tavaly ilyenkorhoz képest, hanem csak romlott 2015 óta. Egy év elteltével jóformán ugyanott tartunk, ahol eddig.
Az olimpiai felkészülésemet 0 fokban, sokszor zuhogó esőben, kültéri medencében kellett végeznem, és nem én voltam az egyetlen.
A feltételek mind a mai napig rosszak, a profi felkészülés körülményei nem biztosítottak sem az uszodában, sem a szárazföldi edzések terén. A felújítási munkálatok miatt teljesen kiszámíthatatlanná vált minden, nem tudunk előre tervezni. A Komjádi uszodában az elmúlt másfél évben ez a második átalakítás, ami egyszerűen nonszensz. A renoválás ellenére mind a mai napig vannak problémák, amiket már a szülők és a gyerekek is észlelnek. Az, hogy a magyar úszás soha nem élt jobb napokat, egyszerűen nem igaz. Rosszabb lett.”
Elfogadhatatlan az úszónőnek, hogy az eredményeikkel, keserves, mindennapi munkájukkal a szövetség a sajátjaként dicsekszik, é s arra hivatkozik, nélküle nem lenne világversenyek otthona Magyarország. A lényeg nem az úszásról, még kevésbé az úszókról szól. Az egész rendszer érdekek mentén szerveződik.
„Elfogadhatatlannak tartom, hogy Tamás arra hivatkozik, hogy az úszók nehéz emberek, mikor egyértelműen szabályokat mellőző és működésképtelen rendszer ellen emelik fel a szavukat. Mélységesen felháborít, hogy tehetséges, sokat bizonyító, a világ élvonalában lévő úszóknak aggódniuk kell, vajon milyen következményekkel jár, ha hallatják a hangjukat. Elárulom, semmilyennel.
Gyárfás Tamás kizárólag azért ülhet abban a pozícióban, ahol, mert mi hozzuk az eredményeket, és mert az úszóklubok többsége lehetetlen helyzetben van.
A szavazások mellőznek mindenféle demokratikus jelleget, a tisztségekről nyílt, kézfeltartásos szavazással döntenek. Innentől kezdve nem nehéz elképzelni, hányan mernek szembeszegülni a rendszerrel. A tisztségviselő választáson sokkal több forog kockán a kluboknak, mint a vezetői pozíciók. Komoly támogatások vannak veszélyben.”
Hosszú Katinka a 200 méteres hátúszás eredményhirdetése után Rióban, az aranyérmével.
Hosszú Katinka a 200 méteres hátúszás eredményhirdetése után Rióban, az aranyérmével.
Fotó: Huszti István / Index
Hosszú állítja, a szövetség vezetősége nem csak az úszókat, teljes klubokat tart sakkban ígéretekkel vagy megfélemlítéssel. A létbizonytalanság megőrzése Gyárfáséknak elengedhetetlen. A rendszer és a rosszul rögzült, ősrégi metódusok semmiképpen sem szolgálják a magyar úszósport érdekeit. Azon dolgoznak, hogy elhitessék a rendszeren kívül nincs élet, hogy semmi sem működhet a szövetség közbenjárása nélkül. Mindez szerinte egyszerűen nevetséges.
„Magam vagyok az élő példa arra, hogy van élet a Magyar Úszószövetség után, sőt, akkor van csak igazán.”
Úgy folytatja, hogy nem csak magára kell gondolnia, és a versenyző társaira, hanem azokra a gyerekekre, fiatalokra, akik elhivatottan vágnak bele az úszósportba.
„A mi felelősségünk, hogy kiálljunk magunkért és a leendő úszókért, mert ezt senki nem fogja megtenni helyettünk. Nem engedhetjük, hogy egymás ellen hangoljanak minket, hogy a fejünk fölött döntsenek a minket illető dolgokban, legyen az kvalifikáció vagy bármi más.”
Végül arra a következtetésre jutott Hosszú, hogy ha Gyárfás Tamásnak valóban fontos a magyar úszás, és olyan elhivatottság van benne a sport iránt, mint ahogy azt állítja, önként távolítsa el a magyar úszásra legártalmasabb tényezőt.
„Önmagát és mondjon le tisztségéről!”
