Judit Kolozsi Ezüstfenyő voltam…14 társammal együtt gyökereztünk le a Kuruc utca, és az Árpád út közötti parkban. Szép sudárrá fejlődtünk, fészket, és búvóhelyet adtunk sok fenyőrigónak, csuszkának, cinkének, megannyi kis tollasnak. Sűrű ágaink hűsítőként árnyékot adtak a nagy melegben… aztán jöttek emberek,és stílfűrészeikkel tövig kivágták erőteljes, sudárrá érett 13 társamat, mert az ember terjeszkedni akart, és a gyökereiket bebetonozva parkolót építettek élőhelyünkre. Én, maradtam egyedül, kissé meggörbült törzzsel, de boldog voltam, mert gyermekek szaladgáltak körülöttem, és karácsonykor általuk feldíszítve , fényfűzérrel kivilágítva hozzájárultam a karácsonyi csodához. Ma meghaltam én is…
